Kommunikációs színterek szerint lehet csoportosítani a szövegeket.

Magánéleti szövegek

~    szóbeli és írásbeli szövegtípusok

~    kommunikációs funkciók változatossága

~    érzelemkifejezés szabadsága

~    gyakori a tagolatlan mondatforma (megszólítások, köszönések)

~    több a félbeszakított vagy hiányos mondat

~    változatos modalitás (kérdő, felkiáltó, felszólító mondatok)

~    szövegformázás lazább, nem átgondolt a tagolás

~    gyakori témaváltás

~    nem nyelvi jelek fokozott használata

~    szókincs gazdag (tájszók, csoportnyelvek): sok indulatszó, kötőszó, módosítószó

~    kötetlenebb, természetesebb, de nem ritkán durva, gunyoros pl.: beszélgetés, chatelés, telefonbeszélgetés, viccmesélés, pletyka

Közéleti szövegek

~    kommunikációs funkció: felhívás, meggyőző érvelés

szónoki stílus:

˙  első számú célja a meggyőzés

˙  érvelés + alátámasztás (alakzatok, szóképek, mondatforma, felszólítás, felkiáltás)

˙  szóhasználat igényes, választékos

˙  szöveg nyelvezete érthető, szemléletes pl.: előadás, felszólítás, beszéd, hozzászólás

Hivatalos szövegek

~    általában intézmények használják maguk, illetve emberek közt

~    kommunikációs funkció: tájékoztatás, felhívás

~    minden érzelemtől mentes

~    bonyolult és hivatalos, tartózkodó megfogalmazás

~    jellemzőek a többszörösen összetett, terjedelmes, túlbonyolított mondatok

~    szókincs szaknyelvből merített

~    kötőszókon is látszik a hivatalosság (ennél fogva, illetve, tudniillik)

~    pontosság miatt sok ismétlés

~    hangnem személytelen

~    nincs esztétikai hatásra való törekvés pl.: pályázat, rendelet, kérvény, jegyzőkönyv, szerződés

Tudományos szövegek

~    kommunikációs cél: tájékoztatás

~    igényes, esztétikus nyelvhasználat

~    jellemző a hivatkozás, idegen szavak, szakkifejezések

~    gyakori az alárendelő összetett mondatok használata

~    szövegkapcsolószóknak fontos szerepe van (utalószók, kötőszók)

~    hiányzik belőlük a festőiség, képszerűség

~    többségben kijelentő mondatokból épül fel

~    előadói stílus:

~    szakmai közönségnek előadott,beszámoló

~    ismertetés és magyarázat található benne

~    tudományos szakszavak

~    szöveg igényes és jól követhető

~    bevezetőben megjelöli a témát, témaválasztás okát, felhívja a közönség figyelmét

~    hivatkozások használata megerősítésként

~    összefoglalással zár

~    nyelvi jelek használata pl.: ismertetés, cikk, tanulmány, értekezlet

Sajtószövegek

~    kommunikációs cél: tájékoztatás

~    témája valamilyen időszerű esemény

~    gyakran előfordulnak neologizmusok, állandósult szókapcsolatok, divatszavak, közhelyek

~    van érzelemkifejező, véleményformáló és tárgyilagos, pártatlan sajtóműfaj is

~    alakzatok és képek használata (halmozás, fokozás, túlzás, metaforák)

~    jól tagolt és megszerkesztett szövegek

~    címnek fontos szerepe van (megjelöli a témát, figyelemfelhívó) pl.: újság, interjú, rovat

Szépirodalmi szövegek

~    kommunikációs cél: érzelemkifejezés, esztétikai hatáskeltés

~    stílusuk függ műnemtől és műfajtól

~    konnotáció fontos – szavak többletjelentése

~    szövegek megértése olvasó feladata

~    fokozott alakzat és képhasználat

~    jól megszerkesztett, tagolt pl.: vers, regény, dráma, dal