Mikszáth Kálmán Péri lányok szép hajáról című novellája A jó palócok kötetbe tartozik.  Mikszáth novellái sajátos stílusban íródtak. Az író jellegzetes hangnemet használ, amely által egyedivé és figyelemfelkeltővé teszi műveit.

Ezen jellegzetességek közé tartozik a balladisztikus hatás, amely a kihagyást és a tragikus végkifejletet tartalmazza, vagyis az olvasó fantáziájára van bízva az elhallgatott események tovább gondolása, illetve megfejtése. Nem tudunk meg bizonyos információkat, pl. Csatóné pontosan mit csinált Péri Judittal, amikor rajtakapta a férjével a lányt. A félrelépés következményét sem fejti ki az író Csató Pista és neje kapcsolatában, bár valószínűsíthetően egyik fél sem erőltetné tovább a házasságot. A történet végén Péri Judit a sérülései miatt válságos helyzetbe kerül, de csak utalást találunk a halálára. A történet több szempontból is tragikus végkimenetelű, mert nem csupán Péri Judit jár rosszul, hanem testvére, Kata is. Az idősebbik lány húga megsegítésére levágatja haját, így mindketten elveszítik vonzó és különleges külsejük alapját, a szép hosszú loboncukat. Ám míg Kata haja még kinőhet, Judité már nem…

Mikszáth előszeretettel közli szereplői gondolatait párbeszéden kívüli formában.  Szinte elrejti előlünk, úgy tűnik, mintha az elbeszélő mondaná. „No bizony nem a világ, van ott még elég csók, ahol ez az egy termett.” Bevezet minket a falu világába, a közösség tagjainak érezhetjük magunkat, akik már ismerik a helyi lakosokat.

Ha már mi is a falu tagjai lettünk, nem maradhatunk ki a helyi szokásokból és a babonákból. Hiszen történnek megmagyarázhatatlan események, aminek az okát nem tudjuk, de valamihez mégis kötnünk kell őket. Az olló-babonát Mikszáth más novellájába is belecsempészte és ez a jelenség ebben a műben kulcsfontosságú. Ha Péri Kata nem a néphiedelemhez köti Csatóné ollóját, talán nem alakul oly tragikusan az ő és főként testvére sorsa. Ezzel talán Mikszáth szemrehányást tesz a falusiak hiszékenységére, naivságára, de sok bölcsességet is elárulhatnak az efféle hiedelmek.

A természeti jelenségek párhuzamban vannak a lélek vergődéseivel. Ez is mutatja, hogy az ember nem tud elszakadni a természettől, mi is a természet része vagyunk és kölcsönösen hatunk egymásra. A természet változásai bennünk is megtörténhetnek metaforikus formában. Csakhogy a természet nem olyan számító és öncélú, mint az ember. Csató Pista mondata éppen ezt mutatja be: „De jó dolga is van a madárnak.” „Más fészket rakhat, ha az egyiket megunta.” Ő is szeretne más fészekbe vándorolni, vagyis másik nő kegyeit keresi, mert megunta a feleségét.

„… szellő felkapta, s mintha egy széthasogatott üstökös csillag foszlányai lennének, pajkosan szétszórta a hajszálakat.” Ahogy a szellő szétszórja a hajszálakat, úgy Péri Judit szíve is „darabokra törik”, feldúlt, mint a közelgő vihar. De nem csak a lelki, a testi fájdalmakat is szimbolizálhatja ez a mozzanat.

Mikszáth Kálmán maga is palócföldön született, ezért tisztában van az ottani körülményekkel, a falusi társadalom életrajzával. Az aratás, ahogy a búzát kévébe kötözik, az akkori társadalom mindennapi életére jellemző motívumok. Ezáltal nem csak a 19. századi emberek gondolkodásmódját, hanem mindennapi tevékenységét is megismerhetjük.