Egyik nap hirtelen nosztalgikus hangulatom támadt, ezért elővettem a fiókom mélyén lapuló díszes, lakattal ellátott könyvecskét. Mintha tegnap lett volna, hogy az osztályteremben kézről kézre jártak végig az enyémhez hasonló kis noteszek, tele kedves, vidám rajzokkal és szívhez szóló versekkel, idézetekkel. Földöntúli örömöt érzett az, aki megkaphatta ezt a becses tárgyat, és késztetést arra, hogy az övé legyen a legcsodásabb "mű" az egész könyvecskében, akár a legjobb barátnak/barátnőnek, akár a legkevésbé kedvelt osztáytársnak készül az alkotás.

Amikor Pestre megyek, egyre többször fordul elő, hogy velem hasonló korú huszonéves lányokat látok kézenfogva sétálni Andy Vajna-féle Dagobert bácsikkal. Nem akarok pálcát törni senki felett, hiszen ezek a lányok nyilvánvalóan a két szép szemükért jöttek össze "nagyapjukkal" és nem azért, mert Deákokkal tapétázhatnák ki a szobájuk falát. Á, dehogy... Fene a gusztusukat, ha nekik megéri, ám legyen. Viszont ez azzal jár együtt, hogy a 60+-os férfiak "utaznak" a fiatal pipihúsra, és miért ne tennék meg? Ők tényleg csak kihasználják az adódó lehetőséget, nem kell pisztolyt fogniuk a hölgyemény fejéhez annak érdekében, hogy velük mutatkozzon.

NEM TUDHATOM

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülõhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belõle nõttem én, mint fatörzsbõl gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslõ fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsõn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdõt, füttyös gyümölcsöst, szöllõt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntrõl pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter elõtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kõre léptem én,
ím itt e kõ, de föntrõl e kõ se látható,
nincs mûszer, mellyel mindez jól megmutatható.

A HALÁLTÁNC-BALLADA                                                                                            

Ott ült a Császár. Dús hajában
hét csillag volt a diadém.
Rabszolganépek térden állva
imádták, barna köldökén
a Göncöl forgott, válla balján
lámpásnak állt a holdkorong:
de a bohóc sírt trónja alján:
"Mit sírsz" - rivallt reá - "bolond,
nincs szív, mit kardom át ne járna,
enyém a föld!" ... S hogy este lett,
egy csontváz tántorgott eléje
s elfújta, mint a porszemet.
- Kényúrként éltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Gót ablakában sírt az Orvos:
"Uram, nektárod merre nő,
amely ír minden kínra s melytől
meggyógyul minden szenvedő?"
S az ajtó nyílt: keszeg magiszter
táncolta végig a szobát,
kezében mély ólomkehelyből
kínálva színtelen borát:
"Igyál, e nedv hűs, mint a mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál testvér; e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."
- Kontárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Mikszáth Kálmán Péri lányok szép hajáról című novellája A jó palócok kötetbe tartozik.  Mikszáth novellái sajátos stílusban íródtak. Az író jellegzetes hangnemet használ, amely által egyedivé és figyelemfelkeltővé teszi műveit.

Ezen jellegzetességek közé tartozik a balladisztikus hatás, amely a kihagyást és a tragikus végkifejletet tartalmazza, vagyis az olvasó fantáziájára van bízva az elhallgatott események tovább gondolása, illetve megfejtése. Nem tudunk meg bizonyos információkat, pl. Csatóné pontosan mit csinált Péri Judittal, amikor rajtakapta a férjével a lányt. A félrelépés következményét sem fejti ki az író Csató Pista és neje kapcsolatában, bár valószínűsíthetően egyik fél sem erőltetné tovább a házasságot. A történet végén Péri Judit a sérülései miatt válságos helyzetbe kerül, de csak utalást találunk a halálára. A történet több szempontból is tragikus végkimenetelű, mert nem csupán Péri Judit jár rosszul, hanem testvére, Kata is. Az idősebbik lány húga megsegítésére levágatja haját, így mindketten elveszítik vonzó és különleges külsejük alapját, a szép hosszú loboncukat. Ám míg Kata haja még kinőhet, Judité már nem…

Csehov A csinovnyik halála című története a novellák általános jegyeit foglalja magába. Rövid, tömör és egy szálon futnak az események a műben. A novellák további jellemzője, hogy a főhős életében valamilyen változás történik, amely itt a főhős halálával teljesedik be.

 A történet egy szinte jelentéktelen alak, egy kishivatalnok túlzásba vitt bocsánatkéréséről szól. A hivatalnokot Cserjakovnak hívják. Egy színházi előadás során véletlenül rátüsszentett az államtanácsos, Brizzsalov úr fejére. Az író a kisember típusát formálja meg Cserjakov személyével, aki önmagát alacsonyítja le a magas rangú és tekintélyű Brizzsalov úr előtti megalázkodásával. A cserjakov szó jelentése féreg, amely a főhős természetére vonatkozik. Szánalomra méltóan viselkedik, nem lehet megszabadulni tőle. Annyira megalázkodik az emberek előtt, hogy már szinte „eltapossák”, mint egy férget. Párhuzamba állítva Gogol: Köpönyeg című alkotásának főhősével, mindkét műben nagyon hasonló a két ember jelleme. Akakij Akakijevics és Cserjakov is kevés önbizalommal rendelkezik, nem mernek megszólítani nagyobb tekintélyű urakat, mindketten alacsony rangú személyt testesítenek meg.

Arany János:TETEMRE HÍVÁS

A radványi sötét erdőben
Halva találták Bárczi Benőt.
Hosszu hegyes tőr ifju szivében;
„Ime, bizonyság Isten előtt:
Gyilkos erőszak ölte meg őt!”

Kastélyába vitette föl atyja,
Ott letevék a hűs palotán;
Ki se terítteti, meg se mosatja:
Vérben, ahogy volt, nap nap után
Hever egyszerű ravatalán.

Állata őrzeni négy alabárdost:
„Lélek ez ajtón se be, se ki!...”
„Hátha az anyja, szép huga már most
Jönne siratni?” - „Vissza! neki;
Jaj, ki parancsom, élve, szegi!”

Szerezz örömet könyvvel!

Budapesten, a Vörösmarty-téren idén először szerveznek karitatív könyvgyűjtést a Budapesti Adventi- és Karácsonyi Vásár alkalmával. A Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ (BFTK) azt kéri, hogy a vásár területén, a színpad mellett felállított piros színű karitatív faházba hozzák a könyveket, melyeket vasárnap-csütörtök: 10-20 óra között; péntek-szombat: 10 és 21 óra között tudják fogadni. A könyveket a rászoruló fővárosi szociális intézmények lakóinak -gyermekotthonok, idősotthonok- részére gyűjtik. A karitatív faházban emellett nyolc segélyszervezet képviselteti magát.

Frankenstein

A regény teljes neve Frankenstein, avagy a modern Prométheusz. 1818-ban írta az akkor még 19 éves (!) Mary Shelley, akinek ez volt az első műve, és ami azóta a horrorirodalom egyik fő regényévé vált.

Ami a mű keletkezésének körülményeit illeti, 1916 nyarán Mary Wollstonecraft Godwin (Mary Shelley) későbbi férjével, Percy Bysshe Shelley-vel a Genfi-tó környékére utazott a költőóriáshoz, Lord Byronhoz. Mivel a zord időben kénytelenek voltak a kastély falai közé szorulni, Byron kihívta orvosát, John William Polidorit egy versenyre: aki a legrémisztőbb történetet találja ki, az lesz a győztes. Mary ötlete egy rémálomból fakadt, amiben egy sápadt arcú diákot látott térdelni egy furcsa dolog mellett, amit ő maga készített.

A regény egy Victor Frankenstein nevű, fiatal genfi tudós kísérletezésével kezdődik, aki Ingolstadtban neki lát élete legnagyobb munkájához: egy cselekvő, eleven lényt akar létrehozni. Victor valójában valami szépet akar alkotni, de mivel hullákat használ fel, a keletkezett lény is egy húscafatokból álló rémség lesz. A fiú annyira megijed ocsmány művétől, hogy otthagyja a laboratóriumban. A szörny magára veszi Frankenstein köpenyét és elbújik a bajor erdőkben, majd egy család életét kezdi figyelemmel követni. Ellesi mozdulataikat, megnyilvánulásaikat, tanul tőlük.

Annak apropóján írom ezt a cikket, hogy nem rég rövid időn belül kétszer is megbetegedett a cicám, Cirmi. Előre le kell szögeznem, hogy kissé hosszabb, de remélem nem unalmas lesz a taglalásom, de valami azt súgta, meséljem el az egész történetet az elejétől fogva. Ha valaki mégis elfecsérelt időnek tartja végig olvasni az írásom, kérem ne illesse gyalázkodó, a testüket pénzért áruló nőkre használt alpári szóval édesanyámat. Tehát ott tartottam, hogy van a Cirmi macskám, és mivel nem a házban tartjuk, elég nagy szabadsága és területe van, ráadásul a mellettünk lévő üres telken lehetősége nyílik a vadászatra is, mint vadon élő őseinek. Annyit azért hozzátennék, hogy bent eszik és néha beengedjük egy kis időre, emellett az egész telet a pincében tölthette, az ott lévő meleg, pihe-puha fotelban, édesapám munkaruháin aludva...