1. Az oszmán-törökök elleni háborúk 1521-ben érték el visszafordíthatatlanul Magyarország területét, amikor elfoglalták az ország kulcsát, Nándorfehérvárt

- 1526-ban Mohácsnál a létszámfölényben lévő, nagyobb tűzerővel rendelkező törökök nagy győzelmet arattak a magyarok felett; elesett a király, II. Lajos is; I. Szulejmán szultán elfoglalta Budát, de egyelőre még kivonult onnan, vélhetően úgy gondolta, hogy nem tudná megtartani, mivel távol feküdt Sztambultól, a török fővárostól  

1. A nemesség eredete: a honfoglaló magyarok között elvben mindenki egyenlőnek és szabadnak számított, komolyabb változást a honfoglalás és a kalandozások hoztak a X. századtól

közszabadok:

a, kiemelkedett a társadalomból egy olyan réteg, amely állandóan fegyvert viselt, a külföldi kalandozó hadjáratokban pedig meggazdagodott→ utódaik megőrizték földjeiket, gazdasági önállóságukat, a későbbi köznemesség java részét ők alkották

b, sokan nem vállalhatták a hadakozást (a krónika erre később hanyagságként, ősbűnként tekintett), önállóan gazdálkodni már nem tudtak (kevesebb volt a legelő, mint a steppén), a király vagy más úr birtokán kellett szolgálniuk

1. A keresztény tanítása zsidó vallásból nőtte ki magát, mely a történelemben elsőként vallotta az egyistenhitet. Az Ószövetség leírása szerint Isten két kőtáblán átadta a pusztában vándorló zsidóknak a Tízparancsolatot és a zsidók életét aprólékosan szabályozó Törvényt→       olyan erkölcsi parancsok, melyek az emberi együttélés alapelvei

- Jézus Krisztus ellen két vádat hoztak fel halálra ítélése előtt:

                               - szombaton, a zsidók szent ünnepnapján gyógyított, mikor tilos bármit is tenni.

Jézus válasza: nem azért jött, hogy eltörölje a Törvényt, hanem, hogy beteljesítse (az írott szabályok szellemisége számít, a fontos dolgok az ember lelkében dőlnek el)

1. Eredete A kora újkorban (XVI. század) igény keletkezett arra, hogy a katolikus egyházon kívül gyakorolják az emberek a hitüket, új egyházak (evangélikus, református, stb.) alakuljanak

Az új egyházak híveit protestánsoknak nevezték. A reformáció elterjedésének okai:

a, a katolikus egyház a középkorban kiváltságokat élvezett, Isten és ember közötti közvetítőnek tartotta magát, alá-fölé rendeltségen alapuló szervezetének élén a pápa állt →        a reformáció elterjesztői szerint nincs szükség közvetítő - tanító szervezetre, egyedül az emberek személyes hite számít, akik gyülekezetben élnek, vezetőiket választják, nem a pápa nevezi ki őket

b, a késő középkorban, a könyvnyomtatás elterjedésével egyre több ember olvashatta a Bibliát, személyesen, közvetítők nélkül is megismerhették Krisztus tanítását

1. A mondai eredet: Ménrót két fia, Hunor és Magor egy szarvast űzve a Meótisz (Azovi-tenger) vidékére költöznek, melynek szomszédságában rátalálnak Dula alán fejedelem és Belár fejedelem lányaira, akiket feleségül véve sokasodni kezdenek

 a monda más kultúrákból is ismert módon, elbeszélés formájában rögzíti, mely megszemélye­sített népcsoportok alakították ki politikai szövetséget egymással →         a nevek a Fekete-tengertől északra, a füves steppén Kr.u. 500 és 800 között élt népcsoportok emlékét őrzik, melyekből a magyarság kialakult a vérszerződés során:

1. A szabadságharc célját eltérően fogalmazták meg a különböző politikusok, attól függően, ki akarnak -e még egyezni az 1848 decemberében katonai támadást indító császári udvarral:

- az ún. Békepárt tagjai még bíztak abban, hogy meg lehet egyezni az osztrákokkal, ha sikeres lesz a katonai ellenállás→ céljuk az önálló magyar kormány és országgyűlés uralkodói elismertetése volt, mivel a király korábban visszavonta az áprilisi törvényeket, melyek ezeknek a létrehozásáról szóltak

- Kossuth hívei között sok volt a köztársaság-párti, akik a királyságot is megszüntették volna Magyarország önállóságát a harcok elhúzódásával már csak a Habsburg-birodalmon kívül, nem pedig belül látták megvalósíthatónak

1. A honfoglalás után a magyarok csak a Kárpát-medence középső sík-dombos vidékeit szállták meg, a korábbi pusztai nagyállattartó életmódnak ez felelt meg →      a Kárpátok felvidéki és erdélyi határvidékének benépesítését utánuk főleg a környező országokból érkezők végezték el:

a, szászok: a Német-római Birodalomból érkeztek a XII. században, gazdag városokat hoznak létre (Erdélyben Nagyszebent, Brassót, Segesvárt, a Felvidéken Lőcsét, Késmárkot, stb.)       más nyugat-európai bevándorlókkal együtt hospeseknek (=vendégek) nevezték őket

b, kunok: a tatárok elől menekültek be IV. Béla korában, valószínűleg a jászokkal együtt; belakták az Alföld középső részeit, földesúri adót nem kellett fizetniük még az újkorban sem

1 A trianoni békediktátum 1920. június 4-én kötötték meg Magyarországgal az első világháború lezárásaként a versailles-i Nagy-Trianon palotában. Románia, Szerbia és az újonnan létrehozott Csehszlovákia a győztes antanthatalmak oldalán állt, cserébe megkapták a történelmi Magyarország azon területeit, ahol népük többségben volt, a nemzeti önrendelkezés elve alapján→       az elvet csak a vesztesekre nem alkalmazták, több mint hárommillió magyar került a határon túlra, nagyobb részük az új határ mentén élt

2. Területi következmények Trianonban elcsatolták az ország területének kb. kétharmadát (282 000 km² →   93 000 km²), lakosságának kb. háromötödét (18,2 millió  →  7,6 millió –Horvátország nélkül), magyar népességének kb. egyharmadát (9,9 millió→   6,7 millió)

1. A Német Császárság kikiáltása (1871) előtt Németország több száz kisebb államból állt, a legerősebb királyság, a katonailag jól szervezett Poroszország egyesítette őket, melynek militarista (katonai jellegű) hagyománya hatással volt Németország későbbi történetére is

                                                                                        ↓

az addigi legerősebb szárazföldi állam, Franciaország kihívást látott Németország túlhatalmában, meg akarta akadályozni a létrejöttét, a német egység így csak a francia-porosz háborúban aratott porosz győzelem (1870) után jöhetett létre  →      létrejött Európa legnépesebb országa, amely hamarosan az ipari termelésben is az első helyre állt, megszűnt az erőegyensúly a kontinensen

1. A római császárság hanyatlásának okai:

- a III. századtól kezdve erőszakos hatalomátvételek, puccsok jellemezték a birodalom életét (katonacsászárok), az állandó belharcok miatt csökken az állam tekintélye

- az anyagias életmód (lakomák, színház, orgiák) elvonta a figyelmet a külső veszélyről és a belső bajokról, a közérdek az egyéni érdek mögé szorul

- a császári hivatalnokok és a katonaság rátelepedtek a polgárokra, a gazdaság a magas adók miatt nem fejlődött, eközben elburjánzott a korrupció

- a birodalmat nem lehetett egy központból irányítani, 395-ben végleg kettéosztották nyugati és keleti részre

- a hunok Európába vándorlása IV. században megindította a nagy népvándorlást; az előlük menekülő germán népek támadása megrengeti a birodalmat, Róma elfoglalása: 476