1. A nemesség eredete: a honfoglaló magyarok között elvben mindenki egyenlőnek és szabadnak számított, komolyabb változást a honfoglalás és a kalandozások hoztak a X. századtól

közszabadok:

a, kiemelkedett a társadalomból egy olyan réteg, amely állandóan fegyvert viselt, a külföldi kalandozó hadjáratokban pedig meggazdagodott→ utódaik megőrizték földjeiket, gazdasági önállóságukat, a későbbi köznemesség java részét ők alkották

b, sokan nem vállalhatták a hadakozást (a krónika erre később hanyagságként, ősbűnként tekintett), önállóan gazdálkodni már nem tudtak (kevesebb volt a legelő, mint a steppén), a király vagy más úr birtokán kellett szolgálniuk

szolgák:

c, megnőtt a száma azoknak a foglyoknak, akiket külföldről hurcoltak be + sokan a honfoglalás előtt itt élők közül szolgaságba süllyedtek

b+c → a lesüllyedt szabadok és szolgák egységesülő rétege alkotta a XIII.-XIV. századtól a jobbágyságot

2. Az Árpád-kor első két évszázadában az ország területének kb. kétharmada még a király kezében volt; az uralkodó hatalma rendkívül nagy volt, keleties, a gazdasági javakat újraelosztó állam jött létre→      az ispánok részesedtek a királyi jövedelmekből, az előkelők a nagy anyagi előnyökkel járó állami pozíciók elnyeréséért cserébe támogatták az állandó trónviszályok résztvevőit

                 ↓

a XIII. század elején II. András a korábbiaktól eltérően már nem szolgálati, hanem örökbirtokok osztogatásával akarta elnyerni az előkelők támogatását→       rövid idő alatt vármegyényi területeket adományozott el, megnövekedett a nagybirtokosok, a bárók befolyása, akik jogaikban fenyegették a királynak katonailag szolgáló, servienseknek nevezett birtokos réteget

- 1222-ben, a fehérvári országgyűlésen tett követeléseik eredményeként az uralkodó kiadta védelmükben a díszes függő pecsétjéről elnevezett Aranybullát, mely biztosította alapvető jogaikat; megkoronázásukkor a magyar királyok évszázadokon át erre tettek esküt

3. Nagy Lajos 1351-ben hozott törvényeivel bővítette a földesurak jogkörét: kisebb horderejű, vitás ügyekben kötelességük volt bíráskodni jobbágyaik felett (úriszék), lopásokat, gyilkosságokat, stb. csak akkor ítélhettek meg, ha pallosjogot is kaptak →      az Aranybulla szabad végrendelkezésre vonatkozó rendelkezését megváltoztatta az uralkodó: bevezette az ősiség elvét, eszerint örökös híján az ősi föld a nemzetség legközelebbi tagjára szállt; megkülönböztette a szerzett birtokot az ősöktől öröklött birtoktól, utóbbit nem lehet elidegeníteni

4. A nemesség a középkorban

- Nyugat-Európa más országaihoz képest a nemesség aránya magas volt (kb. 5 %), de nagyobbik részüknek nem volt jobbágya, saját maga gazdálkodott a földjén

- 1514-ben Werbőczy István foglalta össze a nemesek jogait Hármaskönyv (Tripartitum) című művében         alapgondolata az „egy és ugyanazon nemesi szabadság” (elvben a főúrnak sincs több joga az egyszerű köznemesnél, egyfajta középkori ’állampolgári egyenlőség’, leszámítva a jobbágyokat); a harcias, szittya katonanemzet nevében szól, neve az 1848 előtti korszak jelképévé vált (’Werbőczy-világ’)

- a nemesek önkormányzata a vármegye volt →      tényleges vezetője az alispán; szerepe: a, helyi bíráskodás (a megye főembere a négy szolgabíró) b, végrehajtják a törvényeket c, gyűlésein szavazhatnak a nemesek, követeket küldhetnek az országgyűlésbe

3. A Szent Korona-eszme: az ország ura nem a király, hanem a korona, az államhatalom forrása→       minden országlakost (nemes, polgár, pap) a ’Szent Korona tagjának’ neveztek; a király a hatalmat a korona által, az országlakosokkal egyetértésben gyakorolja (ún. ’nemesi demokrácia’)- nem az uralkodónak van országa, hanem az országnak uralkodója)

a kölcsönösség fennáll az uralkodó és a nemesek között: a király nemességet és birtokot adományoz, a nemesség pedig megválasztja a királyt a koronázás előtt