1. A Német Császárság kikiáltása (1871) előtt Németország több száz kisebb államból állt, a legerősebb királyság, a katonailag jól szervezett Poroszország egyesítette őket, melynek militarista (katonai jellegű) hagyománya hatással volt Németország későbbi történetére is

                                                                                        ↓

az addigi legerősebb szárazföldi állam, Franciaország kihívást látott Németország túlhatalmában, meg akarta akadályozni a létrejöttét, a német egység így csak a francia-porosz háborúban aratott porosz győzelem (1870) után jöhetett létre  →      létrejött Európa legnépesebb országa, amely hamarosan az ipari termelésben is az első helyre állt, megszűnt az erőegyensúly a kontinensen

2. Bismarck német kancellár az egyesítés fő megvalósítója volt; Németország létrejötte után mindenáron el akarta hárítani, hogy túlerejétől tartva szövetséget kössenek ellene az európai nagyhatalmak→       külpolitikája a reálpolitikán alapult: az erőviszonyok és a hatalmi érdekek szabják meg az államok kapcsolatát, nem számít, hogy rokonszenves -e az adott ország (önkényuralom van -e ott, mint Oroszországban, köztársaság, mint Franciaországban, stb.)

                                                                                            ↓

Bismarck senkivel nem zárta ki a szövetségkötést, ügyes diplomáciával sikerült elkerülnie, hogy összefogjanak ellene→       a siker főleg az ő személyétől függött; az új császár, II. Vilmos 1890-ben leváltotta őt, hogy saját külpolitikát valósíthasson meg

3. Az első világháború (1914-1918) előzményei összefüggenek a Vilmos császár által meghirdetett Weltpolitik ('világpolitika') törekvéseivel, amely a világ újrafelosztására irányult

                                                                                              ↓

- nagyarányú flottafejlesztést hajtott végre, elsősorban Anglia ellenében

- Németország bekapcsolódott a gyarmatosításba Afrikában, katonailag is megjelent Kínában

- az Orient Expressz vetélytársaként elkezdték a Berlin-Bagdad vasútvonal megépítését, mely az Ázsiáig való kijutást szolgálta

- a háborút a németek elsősorban azért veszthették el, mert nem kaptak akkora utánpótlást a tengereken, mint ellenfeleik + a bismarcki szövetségi politika helyett abban bíztak, hogy villámháborúban legyőzhetik ellenfeleiket

4. A második világháború (1939-1945) előtt hatalomra kerülő Adolf Hitler szavakban lemondott II. Vilmos politikájáról, tengeri világhatalom helyett szárazföldi világhatalommá akarta tenni Németországot, Anglia helyett Oroszországot tartotta fő legyőzendő ellenfelének→       a hagyományos angol politika soha nem fogadta el, hogy a kontinensen egy nagyhatalom uralkodjék, amely veszélyeztethetné őt (Napóleon, Hitler, Sztálin esetében), szövetségese, Lengyelország megtámadásakor hadat üzentek a németeknek

                                                                                        ↓

- a náci politika az ún. Keleti Életteret (Lebensraum) akarta megvalósítani→       a nagy oroszországi területekre német telepeseket küldenek, tengeri gyarmatok helyett itt szerzik be a nyersanyagot, a lengyeleknek, oroszoknak alsóbbrendű népként kellett volna szolgálniuk

5. A második világháború után Németországot kettéosztották, meggyengülve része lett a nyugati szövetségi rendszernek →      az 1990-es újraegyesítés előtt brit és francia vezetők újra Németország európai túlsúlyát emlegették, de nyíltan senki nem beszél már hatalmi politikáról

- az európai államok már nem egymás számára jelentenek gazdasági vetélytársat, Kína és az USA mellett összefogásra törekednek→       problémát jelentenek az északi és a déli államok közti kulturális különbségek: délen az adófizetés lazább, mint északon, az államok mégis hajlanak a túlköltekezésre  →     mivel az egységes pénz, az euró értékét meg kell őrizni, mindenáron gazdasági segítséget kell nyújtani a déli államoknak, ebben Németország vezető szerepet vállal; befolyása nő az európai államszövetségen belül, ennek felbomlása újra versengést eredményezne