A kommunikáció címzett és feladó közt üzenetekkel, kódokkal történik, amik nyelvi (verbális) és nem nyelvi (nonverbális) jelekből állnak össze. A kommunikáció 80%-át a nem nyelvi jelek teszik ki.

• rejtett rendszer, ami kiegészíti a verbális kommunikációt
• érzékelésük, értelmezésük többnyire nem tudatos
• megerősíthet, vagy elbizonytalaníthat a verbális kommunikációban

FAJTÁI:

• gesztusnyelv – kommunikáció közben tett mozgások, cselekvések, hely és

       helyzetváltoztatások tartoznak ide

pl.: fej: egyértelmű, jól megkülönböztethető jelek;

       kéz: sokféle jelentést hordoz, feszültség fő megmutatkozási helye

• testtartás – lehet álló, ülő, mozgóhelyzet

pl.: egymás mondandója iránti érdeklődés – felvesszük a másik ember testhelyzetét, tartását

zárkózottságra, érdeklődés hiányára utal – karba tett kéz, keresztbe tett láb, elfordulás

büszkeség, vidámság kifejezése – kihúzza magát

• mimika – arcizmok mozgatása, általában nem tudatos kifejező eszköz

     érzelmi viszonyokat tükrözi

pl.: szemöldök ráncolása – rosszallás

     szem: kitágult pupilla – öröm jele

     ásítás – fáradtság, unottság jele

     száj: mosoly – öröm, elégedettség jele

• tekintet – öntudatlan jel, ami nagy szerepet játszik a kapcsolatteremtésben

       visszajelzést ad feladónak, kifejezi a szimpátiát, a téma iránti érdeklődés

       mértékét

• szünet, csend – a másik iránti tiszteletet fejezi ki, a kommunikáció passzív része, ami szintén kapcsolatteremtő szerepet tölt be

Fontos lehet még a kommunikációban a beszédtempó, hangerő, hangsúlyozás.

Nonverbális kommunikáció célja:

–  kapcsolatteremtés, tartás, zárás

–  érzelmek kifejezése

–  verbális kommunikáció pontosítása, erősítése, gyengítése

–  egyén bemutatása, kifejezése

Az emberek nagy része adott nonverbális jelekből gazdálkodik, így egy emberhez lehet társítani bizonyos nonverbális jeleket, ami jellemző rá.

(pl.: jellegzetes hangsúlyozás, mimika, reakció egy szituációra.)