anyanyelv – az a nyelv, amit az egyén születése után szüleitől, környezetétől tanul meg, és

természetességgel, napi szinten használja

köznyelv – a nemzeti nyelven belül mindenki számára ismert írott és beszélt forma

nemzeti nyelv – egymástól kisebb-nagyobb mértékben eltérő nyelvváltozatok

irodalmi nyelv – köznyelv választékosabb, igényesebb formája

Dialektusok(nyelvjárások):

A nyelv területi tagozódása alapján megkülönböztetünk nyelvjárásokat. Itt az eltérés megvan a hangtanban is (diftongus, speciális hangok), valamint a morfémák szintjén is (elbeszélő múlt, szavak)

szavak: nincs olyan szó, van hasonló hangsor, azonos hangsor más jelentés.

A nyelvjárások identitás képzők, őrzik a régi hagyományokat. Ám a tömegkommunikáció során kopik, akkor rossz, ha a kommunikációt zavarja.

Nyelvjárásra példa: dunántúli, palóc, tiszai

– alaki tájszó: csak kiejtésbeli eltérés (gyisznó, bagár, vótak)

– valódi tájszó: az adott nyelvjárásban létezik, máshol ismeretlen (pityóka=’krumpli’, pikíroz=’ültet’)

– jelentésbeli tájszó: más-más jelentést hordoz nyelvjárásonként (bogár=légy, kap=talál)

Csoportnyelv:

A nyelv társadalmi tagolódás alapján megkülönböztetünk csoportnyelveket, ami általában szókincsben tér el a köznyelvtől:

• Műveltség:

o   szaknyelvek

o   hobbinyelvek

• Életkor:

o   ifjúsági nyelv:
célja a másoktól való különbözés, és egy adott csoporthoz való tartozás kifejezése

jellemző:

˙       a neologizmus, szóalkotás, ami aztán továbbterjed a köznyelvbe

˙       nyers, harsány hangvétel

˙       határozott, szókimondó, kissé ironikus stílus

˙       pl.: mizu? = mi újság?

o   gyermeknyelv

o   édinyelv

• Származás:

o   tolvajnyelv (argó)
egyes csoportok által használt nyelv, minek célja, hogy azt a csoportba nem tartozók ne érthessék

jellemző:

˙       durva, trágár kifejezések

˙       változatait átveszi a köznyelv is, mert időközben elfogadhatóak lettek

        pl.: rugó, guriga=pénz

• Adott élethelyzet

o  Katonanyelv (bakanyelv)                                                                                

o   Börtönnyelv

o   egyéni nyelvhasználat
(idiolektus) – adott egyénre jellemző kialakult, egyedi nyelvhasználat

o   családi nyelvhasználat (familiáris)
egy-egy kisebb közösség kialakult, egyedi nyelvhasználata

Szleng:

alacsonyabb igényességű nyelvi stílus, elszakad a köznyelvi formáktól

jellemző:

˙  szókészlete gyorsan változik

˙  TV-ben, rádióban, színházakban is terjed

˙  nem csak fiatalok használják

˙  nem kötődik egy adott csoporthoz sem, bárki által használható

˙  célja nem titkosság, hanem egyéniesítés

˙  nem tartoznak ide a trágár kifejezések

Sok nyelvész szerint humorossága miatt kezd életfilozófia lenni.

A beszélt nyel mindig választás eredménye adott készletből, adott szabályok segítségével

A változást meghatározza:

˙  beszédhelyzet

˙  lelkiállapot

˙  műveltség

A nyelv folyamatosan változó jelrendszer

Okai:

˙  mindig újat találjanak ki, hogy ne legyen unalmas, művészi, egyedi legyen,

˙  vagy praktikussági, egyszerűsítési okokból

Változhat: pl.: beszédtempó, szókészlet

A nyelvre bizonyos állandóság jellemző pl.: hangkészlet+több ezer éves nyelvi szabály