Az emberek közösségek tagjai, amelyek szokásokban, értékekben, normákban eltérnek egymástól. Nyelvük, nyelvhasználatuk is más, ezért nyelvközösségeket alkotnak. A nyelvközösség tagjai azonos nyelvváltozatot beszélnek.

A nemzeti nyelv az anyanyelv mindenki számára ismert változata. Két részre osztjuk: irodalmi és köznyelvre. Az irodalmi nyelv a nemzeti nyelv legigényesebb, írott változata, nemcsak a szépirodalom tartozik ide, hanem a tudományos értekezések, olykor a sajtó nyelve is. A köznyelv pedig a nemzeti nyelv beszélt változata (szokták sztenderdnek is nevezni), normaadó nyelv.

Csoportnyelvek (szociolektusok):

• életkor, hobbi, műveltség, származás, világlátás szempontjából csoportokat képeznek

Életkor szerint:

• ifjúsági nyelv: pl. doga, karó (egyes), suli, bizi, matek, LG (becézések)
• gyermeknyelv: rövidít, egyszerűsíti a világot pl. paci, csücsül, maci, cica
• édinyelv: fiatal hölgyek esetében pl. cuksi, telcsi

Műveltség szerint:

• szaknyelv: orvosi kifejezések, mérnök, mikrobiológus, informatikus pl. sterilizál, reuma, benzolgyűrű, logaritmus, processzor

Hobbinyelvek:

• sportoknál, szabadidős tevékenységnél: pl. les, tizenegyes, asziszt patt, matt

Élethelyzetekből kialakult:

• börtönnyelv: pl.babares, srenkelni, dobi
• katonai (bakanyelv): pl. beakasztottunk, aggastyán, hámozott
• argó (tolvajnyelv): titkosítás a célja pl. gyertyázni, kutazunk, caff, megyünk rajzolni
• szleng: lezser nyelvhasználat, bizalmasabb viszonyt alakít ki; eredeti, emiatt hamar elavul, célja a humor. Nem életkorfüggő!! Nyelvészek szerint ez egy életfilozófia kezd lenni, szemléletmód. Nem minden élethelyzetben megfelelő. Pl. csaj, rizsa, sóder, csóró, ciki, zsír

Horizontális jellegű nyelvjárások (dialektusok):

-          Magyarországon nyolc nagyobb nyelvjárást különböztetünk meg:

1. nyugati nyelvjárás (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala és Veszprém megye)
2.       dunántúli nyelvjárás (Győr-Moson-Sopron, Somogy, Veszprém, Tolna és Fejér megye, a Csallóköz és a Mátyusföld Vágtól nyugatra eső része)
3.       déli nyelvjárás (Somogy déli része, Pest és fejér megye néhány települése, a Duna mente, a Duna-Tisza köze, Szeged, Makó, Hódmezővásárhely környéke, Baranya, Sárköz, Szlavónia magyarlakta területei)
4.       tiszai nyelvjárás (a Tisza környéke Hajdú-Bihar megyéig)
5.       palóc nyelvjárás (Budapest-Cegléd vonalától északra , Borsod-Abaúj-Zemplén megye, a Vágtól keletre eső vidék)
6.       északkeleti nyelvjárás (Borsosd-Abaúj-Zemplén keleti része, Szabolcs és Hajdú-Bihar megye)
7.       mezőségi nyelvjárás ( Románia magyarlakta területeinek nem székely része kolozsvár központtal)
8.       székely és csángó nyelvjárások (Székelyföld, Gyimes, Tolna megye néhány falva)

Eltérhet:

-        hangok szintjén: diftongusok használata pl. jóuság, aoutó-> palóc nyelvjárás

-        nyelvtani (morfémák) szintjén: pl. kinyitta az ablakot, egyék már! (Egyen), mondtam volt-> régmúlt idő

-        szavak (lexémák) szintjén: murok- sárgarépa, pityóka- krumpli-> valódi tájszavak

kis módosulás: aztán-oszt, volt-vót

jelentésbeli tájszó: gabona- élet (aratni lehet), tengeri-kukorica, teknő-medence

-        Identitásképző

Egy ember több csoportnyelvet, sőt esetenként több nyelvjárást is használhat élete során. Előfordulhat az is, hogy egyes helyzetekben nemcsak nyelvváltozatot, hanem nyelvet is kell váltani. Ekkor beszélünk bilingvizmusról (kétnyelvűségről). Ez a jelenség kisebbségi, nemzetiségi területeken jellemző, ahol az emberek családi, baráti körben az anyanyelvüket, hivatalos helyeken pedig az államnyelvet használják.

A nyelvhasználat nemcsak csoportonként, hanem egyénenként is eltérhet. Minden embernek van csak rá jellemző szavajárása, egyéni nyelvhasználata. Ezt nevezzük idiolektusnak.