1. A második világháború után katonai erejét tekintve két nagyhatalom emelkedett ki a győztesek közül: az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió; szuperhatalmaknak nevezték őket; a korábbi gyarmattartó birodalmak, Nagy-Britannia és Franciaország meggyengültek

- a szovjet előretöréstől korábban is tartó Churchill használta először a vasfüggöny kifejezést a háború után tartott fultoni beszédében, amely az amerikaiak és a szovjetek megszállta övezetek között kettéosztja Európát

                                                                                       ↓

- nyugaton az USA a háború után mai értéken számolva több száz milliárd dollárral támogatta az újraépítést (Marshall-segély); a Német Szövetségi Köztársaságot felfegyverezte és saját táborába állította

- katonai szervezetként a nyugati államok megalakították a NATO-t

-1957-ben létrejött a Közös Piac (az Európai Unió előzménye) a munkaerő és a tőke szabad áramlásának, a gazdasági versenynek a biztosítására

                                                                                     ↔

- keleten a szovjetek a kommunistákat segítették hatalomra, egypárti diktatúrák alakultak a Német Demokratikus Köztársaságban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországon, Romániában, Bulgáriában

- katonai szervezetként a keleti államok megalakították a Varsói Szerződést

- létrejött a kommunista gazdasági szervezet, a KGST, a gazdasági tervezés biztosítására (Moszkvában meghatározták, melyik állam mennyit és mit termeljen)

2. A fegyverkezés A két hatalom alapelvei élesen eltértek egymástól, elméletben nem tűrhették volna egymás létezését: a kommunista tan szerint forradalmi háborúval kell megdönteni a kapitalista rendet, míg a demokratikus felfogás nem tűrhette a jogtiprást, a diktatúrák létét

                                                                                         ↓

a gyakorlatban a két szuperhatalom erőviszonyokon alapuló reálpolitikát folytatott, elvi különbségeik ellenére nem háborúztak egymással, mivel a, a második világháború végén közös határozattal osztották fel Európát megszállási övezetekre b, Hiroshima után hamarosan a szovjetek is atombombához jutottak 1949-ben, ennek bevetése mindkét ország pusztulását jelentette volna

- háború helyett fegyverkezési verseny indult, nehogy egyikük gyengébbnek látsszon a másiknál (kölcsönös elrettentés)→       a rakétatechnika fejlesztése generálta az űrversenyt (1957: első műhold (Szputnyik), 1961: Gagarin 1969: Armstrong) + a fegyverkezés alapvető állami befektetést jelentett a jövő nagy iparágába, a mikroelektronikába

3. A Truman-elv és a felszabadítási teória A nagyhatalmak viszonyában alapvető elv volt, hogy egymás befolyási övezeteibe egyikük sem küld katonákat, nem avatkozik bele az ottani ügyekbe →      az oroszokkal szemben megengedő politikát folytató Roosevelt amerikai elnök a háború lezárása előtt meghalt, utóda Truman lett, aki már a két világrend ellentétét hirdette; a Truman-elv értelmében meg kellett védeni az amerikai befolyási övezetet a kommunista előretöréstől  →     Truman utóda, Eisenhower védekezés helyett már támadást, a keleti országok felszabadítását hirdette, ám ez csak a tömegeknek szóló propaganda volt

- a Truman-elvet Koreában ültették át a gyakorlatba 1950-53-ban: a kommunista Észak megtámadta Dél-Koreát, az amerikai hadsereg a saját övezetét védve beavatkozott, de Északot nem szállta meg

- a felszabadítási teória 1956-ban érvényét vesztette, mikor az amerikai vezetés korábbi szólamai ellenére nem avatkozott közbe Magyarországon, a szovjetek befolyási övezetében

4. Konfliktusok: - Berlin, 1961: a második világháború után közös határozattal kettéosztott városban a kommunisták falat emelnek

- Kuba, 1962: a szovjetek rakétákat szállítanak a kommunista uralom alá került szigetre, a világ a legközelebb kerül az atomháborúhoz, az amerikai fenyegetésre végül kivonják a fegyvereket

- Vietnam, 1960-as, 70-es évek: az amerikaiak a kommunizmus ázsiai terjeszkedésének jelszavával katonailag is beavatkoznak, sikertelenül

- Közel-Kelet: stratégiai fontosságú terület, az amerikaiak az izraelieket, a szovjetek az arabokat támogatják több háborúban

- Afganisztán: 1979-ben megszállják a szovjetek (előretörés India és a Perzsa-öböl felé), óriási emberi és anyagi áldozatokat emészt fel az amerikaiak támogatta felkelőkkel szemben

5. A hidegháború lezárulása A szovjetek a nyolcvanas évekre nemzeti jövedelmük kb. egynegyedét fordították fegyverkezésre + erejükön felül folytattak akciókat szerte a világban, mindezekhez pedig saját gazdaságuk résztvevőit zsákmányolták ki

- a nyolcvanas évek amerikai elnöke, Ronald Reagan meghirdette a csillagháborús programot: űrbe telepített és földi fegyverekkel még azelőtt megsemmisítették volna a szovjet atomfegyvereket, hogy azok célba értek volna→      a terv meghirdetése leszámolt az addigi erőegyensúly-politikával és a kölcsönös elrettentéssel, Reagan a "gonosz birodalmának", legyőzendő ellenségnek tekintette a Szovjetuniót

                                                                                                  ↓

a rakétavédelmi terv csak kezdeti állapotában valósult meg, hasonlót azonban technológiai és pénzügyi hátránya miatt a Szovjetunió nem tudott volna létrehozni →      a ’csillagháború’ jelképezte egy korszak végét: a hidegháborús katonai és gazdasági versengést a kommunista világrendszer nem tudja folytatni, mivel lemaradt a technikai fejlődésben

- a túlméretezett katonai erő fenntartása évről évre nehezebb volt, emellett az emberek ellátása is nehézkesen ment: Sztálin óta az ipart a mezőgazdaság kárára fejlesztették, emiatt a Szovjetunió évtizedeken át élelmiszerellátási gondokkal küszködött, külföldről kellett gabonát behoznia; a kérdés az volt, miből tudják a fegyverkezést és az élelemellátást finanszírozni

                                                                                                   ↓

-        egyrészt a gyárak állami tulajdonban voltak, fejlesztésben érdekelt tulajdonosok nélkül + nem létezett piaci versengés sem, így nem is voltak rákényszerülve arra, hogy minőségi terméket állítsanak elő, amit a világpiacon el tudnának adni

-        másrészt késztermékek helyett leginkább csak nyersanyagokat, kőolajat és földgázt tudtak exportálni, az olaj világpiaci ára viszont a nyolcvanas években csökkent, ami több tízmilliárd dolláros bevételkiesést okozott az államnak

- a bajokat az új szovjet vezető, Mihail Gorbacsov gazdasági reformokkal, a magántulajdon engedélyezésével akarta orvosolni, továbbá nagy nyugati kölcsönöket vett fel, hogy a veszteségek ellenére fenntarthassa a rendszert →      Gorbacsov és hívei hamarosan számot vetettek azzal, hogy a szovjet katonai erőt nem képesek fenntartani, politikai engedmények nélkül pedig nem kapnak több nyugati kölcsönt, emiatt beszüntették a hidegháborús szembenállást; 1989-es találkozójukon Gorbacsov Máltán jelezte George Bush amerikai elnöknek Kelet-Európa feladását: a megszállt országokból kivonultak, 1991-ben pedig maga a Szovjetunió is darabjaira hullott