1. Mao Ce-tung a kínai kommunista forradalom vezetőjeként 1949-ben jelentette be a hatalom átvételét és a Kínai Népköztársaság megalakulását →      hosszú ideig tartó polgárháború után egyesítette Kínát + megszabadította az európai befolyástól, amely a gyarmatosítás óta tartott

- Mao diktatúrája követelte a legtöbb áldozatot minden kommunista ország közül  →     az 1950-es évek végén meghirdette az ún. Nagy Ugrás politikáját: pár év alatt, erőltetett iparosítással kellett Kínának utolérnie a nyugati államok életszínvonalát; vidéken eltörölték a magántulajdont, kommunákat hoztak létre, a hozamot téves növénytermesztési technikákkal próbálták növelni, a vas-és acélgyártást házilag is erőltették ('népi kohók')→      a kísérlet kudarcot vallott, több tízmillióan éhen haltak

- az ún. Kulturális Forradalom idején, az 1960-as években Mao hadat üzent az engedelmeskedésen alapuló kínai hagyományoknak, a fiatalokat arra bíztatta, hogy forduljanak szüleik, tanáraik, politikai vezetőik és a külföldiek ellen →      a mozgalom valódi célja az volt, hogy a diktátor leszámolhasson politikai ellenfeleivel; a zűrzavaros időszaknak igazán csak Mao halála vetett véget

- Mao időszakában foglalták el a kínaiak Tibetet, lerombolták az ottani buddhista templomokat és nagyszámú kínai lakosságot költöztettek be a tartományba→       Tibet függetlenségének ügye ma is napirenden van a nemzetközi politikában

2. Teng Hsziao-ping lett Mao utóda, aki a 70-es évek végén meghirdette a Nyitás politikáját: a Nagy Ugrás erőltetett, megvalósíthatatlan céljai helyett úgy vélte, hogy Kína csak hosszú idő alatt érheti el a nyugati államok gazdasági fejlettségét, két alapvető módon:

                     a, a nyugati és a japán cégek beengedése, technikai színvonaluk elsajátítása

                     b, a magántulajdon engedélyezése, a kommunista tervgazdálkodás meghaladása

3. Kína politikai rendszerét az egypárti diktatúra jellemzi, korlátozzák a szólásszabadságot még az interneten is, a belső lázadásokat erőszakkal verik le

a kínai társadalom működését évezredek óta Konfuciusz ókori tanító elvei határozzák meg:

- engedelmesség a feljebbvalóknak és a szülőknek

- a türelmetlenség elvetése, a célok lassú, de következetes követése

                                                                                            ↓             

a kínai külpolitika a lehetőségek szerint kerülni igyekszik a konfliktusokat, nem avatkozik be fegyveresen a világban, helyette gazdasági erejét használja fel befolyása növekedésére   →    a lakosság életszínvonalának emelkedése miatt egyre nagyobb az ország nyersanyagigénye, főként az olaj importjára van nagy szükségük: egyik fő beszerzési helyük Afrika, amelyre még nem terjedt ki igazán az Egyesült Államok befolyása, így nem kerülnek összeütközésbe vele

- az USA-val szemben Tajvan kérdése jelent ütközőpontot: a Kínához közeli szigetre menekültek 1949-ben a kommunisták ellenfelei, akiknek a 70-es évektől kezdve Amerika katonai védelmet biztosít   →    hivatalosan mindkét fél az "egy Kína", az egység elvét vallja, a gyakorlatban azonban nem lépnek fel egymás ellen fegyveresen, tartva az amerikai-kínai viszálytól

- 1989-ben a politikai változásokat követelő diákok tüntetését a pekingi Tienanmen téren véresen szétverték, az erre való emlékezést ma is tiltják Kínában

4. Kína gazdasága évente közel 8-10%-al növekedik, Kína vált a "világ műhelyévé": a meghatározó világmárkák (autógyártók, telefongyártók, stb.) az olcsó és fegyelmezett munkaerőt veszik igénybe →        mellettük a kínai áruk színvonala az utóbbi évtizedben jelentősen javult: egyszerű utánzás helyett egyre kifinomultabb, világszerte versenyképes termékekkel állnak elő, az olcsó tömegtermékek (ruházati cikkek) területén pedig a világ országainak helyi iparait gyakran csődbe viszi a kínai áruk bevitele

- Kína energiaellátásában ma is meghatározó szerepet játszik a széntermelés, amit a bányászat túlhajtásával tudnak elérni (bányaszerencsétlenségek), a környezetszennyezés óriási mértékű a városokban

- Kína lakosságának nagy része ma is a mezőgazdaságból él, legtöbbször nagy szegénységben→ a kínai politika tartva az emberek növekvő igényeitől, mérsékelten növeli az életszínvonalat, mellette óriási pénzügyi tartalékot képez, a külföldi országokat (pl. Amerikát) kötvényeik felvásárlásával hitelezi→       a globalizáció hozadéka, hogy a kínai és az amerikai gazdaság kölcsönösen függ egymástól