Örkény István élete

1912-ben Budapesten született, jómódú polgárcsalád fiaként. A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, és - apja óhajára - beiratkozott a műegyetem vegyészmérnöki karára, ahol 1934-ben kapott diplomát. 1937-ben kapcsolatba került a Szép Szó körével. Első jelentős novelláját a Szép Szóban József Attila közölte: a Tengertánc groteszk jövendölés a náci őrületről. Az írás fölkeltette a hatóság figyelmét is: Örkénynek 1938-ban - rendőrhatósági figyelmeztetésre - külföldre kellett utaznia. Apja Londonba küldi; ahol egy orvosi folyóirat kiadásában vett részt. 1940-ben, a kirobbanó világháború hírére hazatért. Első kötetén (Tengertánc, 1941) a modern európai áramlatok hatása érződik. 1942 áprilisában vonultatták be katonának, májusban indult a 2. Magyar Hadsereg katonájaként a doni frontra. 1943-ban hadifogságba esett. Csak 1946 karácsonyán térhetett haza. A háború, majd a hadifogság szenvedéseit, megpróbáltatásait dokumentarista prózában (Emlékezők, amíg idejutottunk - Magyarok emlékeznek szovjet hadifogságban, 1946; Lágerek népe, 1947), és drámában (Voronyezs, 1947) is megörökítette, szinte elsőként hírt adva. Az 1940-es években prózája a realista, társadalomábrázoló irodalomeszményhez közelített. Később már az 1956-os forradalomban való részvétele miatt nem publikálhatott (1958-63-ban).

Az 1956 utáni publikációs tilalmát megtörő első kötete (Jeruzsálem hercegnője, 1966) az irodalmi élet szenzációja lett; egy új, többfelé nyitó írói korszak kezdetét jelezte. Helyet kaptak benne régebbi, realista szemléletű, de átdolgozott írások mellett ironikus társadalmi szatírák (Hunnia Csöködön) és groteszk életképek, valamint az Egyperces novellák első ciklusa.

A groteszk egy hangnem, az összetett esztétikai minőség elnevezése, melyben a fenséges, a félelmetes és a torz elemek a mulatságos, nevetséges, vagy akár bájos vonásokkal bizarr módon ötvöződnek, s így hatásuk egyszerre komikus és borzongató. Szélsőséges ellentétek bizarr társítása van jelen. (pl. tragikus-komikus; érzelmes-józan; nevetséges-félelmetes; alantas-fenséges; racionális-irracionális; reális-irreális)

Egypercesek

Az egyperces novella Örkény István által teremtett kisepikai műfaj, amely parabolisztikusan, sűrítéssel, tömörítéssel élve igyekszik kifejezni az író gondolatait. A szerző részéről a közlés minimuma, a befogadó részéről a képzelőerő maximumára van szükség. Jellemző motívuma a kihagyás.

• In memoriam Dr. K.H.G.

-        két szereplő párbeszéde zajlik: egy német őr és egy rab áll szemben egymással. Az őr tanulatlan (nem ismeri a nagy német költőket)-> szégyenérzet, míg a rab egy művelt ember

-        a jelenet egy kényszermunkatáborban zajlik

-        az őr nem bírja elviselni, hogy bár a hatalom az ő kezében van, szellemi szempontból fordított a helyzet

-        az orvos lázad a rabság ellen, provokálja az őrt; szellemi szabadság

-        azoknak az emlékére van, akik ártatlanul haltak meg faji hovatartozásuk miatt

• Nászutasok a légypapíron

-        a ragacsosság a mézesheteket szimbolizálja

-        egy élet pereg le előttünk-> egy ideális kapcsolat megy tönkre

-        a fokozatos elhidegülés figyelhető meg: elején a férfi: „Szeretsz, angyalom?”, később: „Ne vacakolj…”

-        máshogy viselkedik a férfi, elkényelmesedett-> kiderült a valódi énje pl. fütyülök Csajkovszkijra

-        a nőnek elege van a férjéből, unja: „Már megint?”

-        az asszonyka észre sem veszi, hogy a férfi már belefullad a ragacsba-> nem veszi komolyan a problémákat

-        olyan emberek házasodnak, akik nem ismerik egymást eléggé

Tóték

Örkény István életművének legfontosabb és legismertebb alkotása a Tóték. Örkény István a témát először 1964-ben kisregényként írta meg. 1967-ben azonban megalkotta a drámai formáját is.

A dráma színhelye egy kis falu, Mátraszentanna, időpontja a II. Világháború.

Cselekmény: Tót Lajos, tűzoltóparancsnok és családja (felesége Mariska, és lánya Ágika) vendégül látja az orosz fronton katonáskodó fiuk (Gyula) parancsnokát, Varró őrnagyot. Tóték meg akarják nyerni az őrnagy jóindulatát, hogy gyermeküknek minél jobb sorsa legyen. A tiszt idegeit azonban megviselte a háború, és furcsa viselkedésével teljesen átalakítja a család életét. Az unatkozó őrnagy azt találja ki, hogy az egész család gyártson dobozokat. Tóték éjjel-nappal dobozokat gyártanak, hogy a vendég kedvében járjanak. Lassan elérkezik a búcsú napja, ám az őrnagy mégsem utazik el. Tót Lajos ekkor lázad fel végképp, és a dobozkészítéshez használt késsel négy egyforma darabra vágja az őrnagyot. Időközben megtudjuk, hogy a postás nem kézbesítette a Tót Gyuláról szóló gyászjelentést, ezért minden hiábavaló volt…

Konfliktus: Tót Lajos és Varró őrnagy konfliktusát az egyenruha jelképezi. Mindketten erős személyiségek, de Tót Lajos tekintélye az őrnagy érkezésével megcsorbul. Az őrnagy a hatalma tudatában cselekszik, irányítása alatt tartja a család életét.

A dráma belső világában logikus cselekvések is felelhetők: a Tót család jó színben akar feltűnni az őrnagy előtt, hogy gyermekük biztonságban lehessen a fronton. Azonban jó néhány groteszk elem is szembetűnő: pl. átugorják az árnyékot; a dobozolás; Tót Lajos elbújik a pap ágya alá; a felnégyelés; Tót Lajos zseblámpát vesz a szájába; Varró őrnagy félrehallja, amit Tót Lajos mond