A homéroszi kérdés (egy kis olvasnivaló)

Homérosz személyét szinte teljes homály fedi. TZETZÉSZ bizánci tudós szerint a trójai háború előtt, míg HÉRODOTOSZ szerint az i.e. 9. században élt. Egyes vélemények szerint az Iliász és az Odüsszeia között egy emberöltő van, ezért kérdéses, hogy mindkét művet Homérosz írta-e. Az Iliászban a 6. ének 302-303. sorában Pallasz Athéné ülő szobrát említi, ami az i.e. 8. században keletkezett. A phalanxot (tömör katonai alakzat) először az i.e. 7. században a tyrannoszok használták, ami szintén megjelenik a műben (13/131). Ennek oka persze lehet az is, hogy mivel az Iliász szájhagyomány útján terjedt, minden kor modernizált rajta. Annyit viszont kijelenthetünk, hogy Homérosz az i.e. 7. század előtt élt (terminus ante quem).

Homérosz születési helye is kérdéses, több város versengett e címért. Chyrosz szigete a legvalószínűbb, mivel művei ión nyelvjárással íródtak és jól ismerte Kis-Ázsiát. Valószínűleg vak volt. F. A. WOLF német kutató kétségbe vonja Homérosz létezését, mivel állítása szerint nem lehet ekkora terjedelmű szöveget írás nélkül megjegyezni. Ennek ellentmond a délszláv eposzok esete, amikor egyszerű emberek több ezer soros szövegeket jegyeztek meg.

Egy másik álláspont szerint a két művet egyazon személy írta. Ezt bizonyíthatja az, hogy a művek nyelve egységes: ión és aiol. Hasonlataik egyediek, jellemeik kifinomultak, rendezőelvük mindkét esetben a szimmetria. A két mű közötti különbségek cáfolni látszanak ezt a véleményt. Ilyen ellenérv például, hogy témájuk különböző (háború és béke), az objektívebb Iliásszal szemben az Odüsszeiában fontos a mese. Viszont az Odüsszeia 11. énekének alvilágjárásában (nekyia) a trójai háború hőseivel találkozhatunk, akiknek jelleme ugyanaz, mint az Iliászban.

Eszerint az Iliászt fiatalon, az Odüsszeiát pedig idősebb korában alkotta Homérosz. Ez lehet az oka annak, hogy míg az Iliászra a lendület és erő tisztelete, csodálata a jellemző, addig az Odüsszeiából az érett, higgadt, gondolkodó ember eszménye olvasható ki.

Az Eposz

Az eposz verses nagyepikai műfaj, mely egy egész közösségre kiható nagy jelentőségű eseményt dolgoz fel, illetve az esemény azzá válik az eposzi ábrázolás során.

Az eposz történeti előzményei az ősköltészet varázsképzetekkel telített elbeszélő művei, amelyek elképzelt ősöket, varázserejű hősöket mutattak be. Személyes kiválóságukat hősdalok, hősénekek dicsőítették, melyek idővel ciklusokká szerveződtek, s olykor egy-egy jelentős énekmondónál művészileg is kerek, zárt szerkezetű műalkotásokká váltak.

Jellemzői:

1. nagy lélegzetű elbeszélő költemény

2. fennkölt stílus

3. emberfeletti hősök

4. a főhős kimagaslik

5. mítosz és legenda realitással vegyül

6. a régmúltról szól

A műfaj kötelező stiláris-formai elemei az ún. eposzi kellékek, melyek a hősi énekek szóbeli hagyományára, az orális előadásmódra vezethetők vissza:

Eposzi kellékek:

1. segélykérés, invokatio¹

2. propositio, témamegjelölés
3. homéroszi hasonlatok (nagy terjedelmű, részletező, önálló életet élőà totalitás)

4. enumeráció, seregszemle: az eposz tárgyának nagyságát hivatott jelezni azzal, hogy részletesen felsorolja a küzdelemben szemben álló feleket
5. in medias res – a dolgok közepébe vágva kezdés

6. Díszítő, állandó jelzők:a szereplők egy-egy jellegzetes külső-belső tulajdonságát emelik ki
7. Csodás elemek

Epika: eseménysort (történetet) monologikus formában elbeszélő mű. A külvilág áll az ábrázolás középpontjában.

A két mű tartalma:

Iliász

-        téma: i.e. 1250k az aiónok elfoglalták és felégették Tróját (Kis-Ázsia), 24 ének

-        a háború utolsó évének 52 napját örökíti meg

-        Heinrich SCHLIEMANN

-        15537 soros eposz

-        Agamemnon (görög fővezér) , Achilleusz², Khryses, Patroklos (Achilleus barátja), Hektór, Priamos (trójai király), Xanthos³ (ló)

-        a főtémát epizódok színezik, melyek a szereplőket árnyalják

-        rendező elve a harag és a szimmetria

-        csodás elemek

o   antropomorf istenek megjelenése; Aphrodité és Apollón⁴: Trója, Pallasz Athéné és Héra: görög

o   különleges világ; folyók beszélnek, lovak jósolnak

-        a műben keleti szokások tűnnek fel (nőknek fátyol, sok feleség)

-        humanizmus és gyengédség párosul féktelen dühvel

-        Héra: fehérvállú, Pallasz Athéné: ragyogó szemű, Thetis: ezüstlábú, Zeusz: villámszóró, fellegrázó

-        A Moirák istenek feletti hatalmúak.

-        A mű kölcsönös kiengesztelődéssel zárul: Akhilleusz kiadja Piramosnak fia holttestét, és a temetésre 12 nap fegyverszünetet rendel el.

-        18. ének: Akhilleusz pajzsa

o   Héphaisztosz készíti

o ez a rész talán alexandriai⁵betoldás (az i.e. 8. sz.-ban még nem készítettekdíszes pajzsokat; csak az i.e. 4. sz.-tól)

o öt része van (koncentrikus körök)

¹Kalliopéhoz, az eposzírás múzsájához

 ²  Thetis istennő és Péleusz mürmidón király gyermeke

³  Akhilleusz halhatatlan lova, ki halált jósol neki.

⁴  Papjának megsértése miatt dögvészt bocsát a görög seregre.

⁵  A.-i tudósok öntötték végleges formába ezen eposzt.

1. (a közepe) a világmindenség

2. város élet 2x2 jelenetben

             - béke (lakodalom és törvényszéki tárgyalás)

             - háború (portya és harc)

3. a paraszti munkák (szántás, vetés, aratás)

4. pásztorélet három jelenete

5. a földkorongot ölelő Ókeánosz

Odüsszeia

-        12000 hexameter, 24 ének , in medias res kezdés

-        téma: hazautazás Ithakába (görög kolonizáció előtti hangulat) és a 10 éves hánykolódás

-        jelen ideje 40 nap

-        mesés és földrajzi jelleg (pl. phaiákok = föníciaiak)

-        Odüsszeusz, Laertes (O. apja), Pénelopé (O. felesége) , Thélemakhosz (O. fia),

-        Kalypso nimfa fogva tartja O.-t Ogügié szigetén, immár hét éve

-        szerkezet:

o   1.-4. ének: Thélemachia

• a főszereplő Thélemakhosz

o   5.-12. ének: előzmények elmesélése a phaiákok földjén

• Ogügié, majd Szkhéria (phaiákok) szigete
• a phaiákok megvendégelik, a lakoma közben Démodokosz a trójai háborúról énekel
• 9.-12. ének: o. elmeséli kalandjait

• 11. ének: nekyia (találkozik Akhilleusszal, Theiresziász jóssal)

o   13.-24. ének: hazatérés Ithakába, leszámolás a 108 kérővel

• a legpimaszabb: Antinoos

• O. régi dajkája: Eurükleia
• fiával kb. ugyanakkor ér hazai földre, mindketten álruhásan

• a kérők és a 12 hűtlen szolga lemészárlása

• a kérők családjával nincs harc, mivel Pallasz Athéné megbékíti a feleket.

A két mű összehasonlítása

Istenek szerepe az Íliászban:

Az eposz világában végső soron mindent az istenek intéznek, a csaták, az egyéni összecsapások kimenetelét az ő szeszélyük, ravaszságuk dönti el. Pl.: A seregek harcát megelőző párviadalban Pariszt Aphrodité menti ki Menelaosz kezéből. - Hektor Apollón segítségével győzi le Patrokloszt, amikor a sűrű ködben Apollón hátulról leüti és ezzel kiszolgáltatja Hektornak a görög harcost. - Akhilleusz szintén isteni segítséggel győzi le Hektort.. De az istenek nemcsak közvetve, de nyíltan is harcolnak, Dioménész is megsebesíti Aphroditét, s magát a harc istenét Arészt is. Bár sérthetetlenek, mégis emberi módon jajongva menekülnek vissza sebeikkel az Olimposzra. Az istenek az emberekkel szemben játékosak, komolytalanok, hiszen sérthetetlenek, semmit nem kockáztatnak. Az emberek azonban életüket veszíthetik, ezért is harcolnak oly bátran, elkeseredetten, indulatokkal telve.

Istenek szerepe az Odüsszeiában: E műben az istenek szerepe már korlátozott.Az emberek sorsát már nem, vagy nem kizárólag az istenek intézik. Létezik ugyan végzet, de ez már inkább az emberek lelkében, jellemében, alkatában rejlik. Hőse az ember, már nem csak vállalhatja, hanem alakíthatja is a reá mért sorsot.

fölé. A hősi halállal megszerezhető hírnevet, a dicsőség emberi ideálját választja az isteni származásából eredő halhatatlan békés, de dicstelen élet helyett. A katonai erényekben, a harci dicsőségben megtestesülő emberi nagyság a Homéroszi-kor nemesség ideálja volt.

Az Odüsszeia embereszménye a főszereplő, Odüsszeusz. A bevezetés egyetlen ember tállít az előtérbe, s elsősorban a főhős jellemzésére szolgál. A hírnévvel nyert halhatatlanság helyébe az élet legfőbb értékként kerül. Egy új történelmi korszak egyéni kezdeményezést, találékonyságot kíván. Az Odüsszeia embereszménye már nem bátor hős, hanem bölcs, leleményes ember a főhős. Odüsszeusz és társai hazatérését már nem az istenek irányítják. Pusztulásuk oka a balgaság, ostoba vétkek és a gátlástalan mohóság. Az O. világában az emberek sorsát már nem az istenek irányítják. Az új, bonyolultabb embereszmény bonyolultabb szerkezetet kíván. Az eposzi cselekmény két szálon fut.

Összehasonlítás:

Iliász

Bevezetés: Achilleus haragja és ennek következményei

Világkép: hírnév, dicsőség a fontos, bátor ember az embereszmény

Istenek: az emberek még az"istenek játékszerei".

Szerkezet: egy szakasz van

kiemelve, kronologikus szálon, sorrendben folyik a történet.

Odüsszeia

Bevezetés: Odüsszeusz jellemzése

Világkép: legfőbb érték az élet embere: bölcs, leleményes, tapasztalt ember

Istenek: az ember sorsát már nem kizárólag az istenek intézik

Szerkezet: a cselekmény egyszerre, egy időben két két színtéren indul meg.

Egyéb különbségek:

Az Iliász háborút, az Odüsszeia nagyrészt békés állapotokat tükröz. Tárgya szelídebb, vonzóbb az öldöklő csaták képét mutató Iliásznál. Az Iliász alapja a görög történelem, az Odüsszeia a mese, a fantázia világába visz. Az Odüsszeia egy későbbi korszakra utal szociális, vallási és erkölcsi tekintetben, legalább két emberöltővel később keletkezhetett. Tarkább, könnyedebb, igazi görög kaland. Az Iliász hősköltemény, a lovagregény őse, az Odüsszeia inkább a család-és kalandregényé. Az Iliásznál a harag, az indulat a központi téma, az Odüsszeia az Én eposza, az emberi értelemé. találékonyságé, középpontjában a leleményes Odüsszeusszal. Az Iliász jobban megkomponált, az Od. a sok epizód miatt lazább szerkezetű. Még a nyelvezet, a nyelvjárás is más a két eposznál: Az Iliász az ión és aiol dialektus keveredését mutatja, az Odüsszeia inkább ión. A két eposz nyelve egyszerű, természetes, folyamatos, tiszta, jó hangzású, nem véletlenül lett a későbbi epikusok mintaképe.

Időmértékes verselés, versláb 

Az Iliász és az Odüsszeia sorai időmértékes verselésűek, azaz a szöveg kötöttségét a rövid és hosszú szótagok szabályos váltakozása, ismétlődő visszatérése állítja elő. Az időmértékes verselés időegysége a mora, egy rövid szótag kiejtésének idejével egyenlő, a hosszú szótag értéke általában 2 mora. Ennek a verselésnek ritmikai alapegysége a versláb, meghatározott számú és sorrendű rövid és hosszú szótag kapcsolata. A két eposzban az alábbi verslábak fordulnak elő:

Daktilus, spondeus, trocheus.

Tulajdonképpen daktilusokból és spondeusokból épül fel az eposzok hagyományos sorfala, a hexameter, amely 6 verslábból áll:

Az első 4 versláb lehet daktilus vagy spondeus, de az ötödiknek mindig daktilusnak kell lennie, az utolsó versláb pedig általában spondeus.

Akhilleusz állandó jellem, míg Odüsszeusznál jellemfejlődés figyelhető meg (Különböző területeken gazdagodik jelleme). Iliászban a saját érdekek alá rendelődik a közösség, az Odüsszeiára az emberközpontúság jellemző, a közösségért és a társadalomért felelősséget vállaló egyén jelenik meg. Devecseri Gábor szerint: Achilleus meg tud halni az eszményeiért, míg Odüsszeusz életben tud maradni érte. Achilleusz a harcost szimbolizálja, míg Odüsszeusz a polgárságot, ráció.