Élete:

Ady mellett Babits (1883 - 1941) volt a Nyugat legmarkánsabb arcélű lírikusa. A XX. század legműveltebb írója: eredeti nyelven olvasta végig csaknem az egész európai irodalmat.

Az európai irodalom története (1934 - 35) mégsem tudományos mű, hanem izgalmas beszámoló egy rendkívül kulturált ember olvasási élményeiről. Nyelvtehetsége tette legkiválóbb műfordítónkká. Lefordította többek közt Dante Isteni színjátékát is.

Szekszárdon született 1883-ban értelmiségi családból. Apja erkölcsi szigora s anyjának finom műveltsége, a család mély vallásossága rányomta bélyegét életére. Budapesten szerzett magyar-latin szakos középiskolai tanári oklevelet. Baján, Szegeden, Fogarason, Újpesten később Budapesten tanított.

A Holnap antológiában, majd a Nyugatban jelentek mag versei. A háború alatt pacifista versei miatt elvesztette tanári állását. 1919 januárjában egyetemi tanárrá nevezték ki. Az ellenforradalom győzelme után egyetemi tanszékétől és tanári nyugdíjától megfosztották. Élete vége felé az erkölcsi felháborodás fordította szembe a fasiszta embertelenséggel. Alkotóereje teljében halt meg hosszas szenvedés után gégerákban 1941-ben.

Levelek Iris koszorújából:

a sokszínűség kötete, beszélő cím:

koszorú: kerekség, zártság, teljesség

levelek: külön-külön részek

iris: sokszínűség, változatosság

-        antik műveltség, bibliai is-> egyetemesség, mindkét kultúrkörrel foglalkozik

-        Babits első kötete, az 1902-1909-es versek

-        témák, hangnemek, stílusok, versformák gazdagsága

-        Babits be akarja bizonyítani, hogy minden stílusban képes alkotni

-        formai virtuozitás, poétai játékosság

-        irodalmi és ábrázolási stílusok felelevenítése

-        antikvitás: In Horatium

-        középkori lovagi költészet

-        magyar népköltészet

-        reneszánsz kultúra: A lírikus epilógja

-        expresszionizmus: Mozgófénykép

-        impresszionizmus: Messze-messze

-        szimbolizmus: Fekete ország

-        Babits egyszerre próbál hagyományőrző és újító lenni

-        a két szándék konfliktusa több versben is megjelenik

In Horatium

-        kötet indító verse révén hangsúlyos szerepet kap

-        cím jelentése: Horatiussal szemben

-        szembefordulás és főhajtás Horatius előtt

-        műfaja: óda, ehhez illeszkedik az antik versmérték

-        formában Horatiust követi: ars poetica + alkaioszi strófa

-        sajátos felütés: szó szerinti idézet Horatiustól

-        arisztokratikus, elkülönülő szándék, szembeszállás a tömegízléssel

-        Babits befelé forduló, bölcseleti költő – csak az értő közönséghez akar szólni

-        önfelszólító, késleltetett expozíció – ars poeticára jellemző, keretet ad a versnek

-        téma: változó világ filozofikus megfogalmazása

-        himnusz a folytonos változásról, az állandó mozgásról

-        a műben a görög természetfilozófia is megjelenik (az őselemek folyamatos egymásba alakulása)
az őselemek meg is mutatkoznak a versben :levegő, tűz, víz, föld, Babits az életet és a halált is belevonja ebbe az állandó mozgást, változást tartja a világ lényegének.

-        horatiusi arany középszer elutasítása

-        költői program igazolása: „Ekként a dal is legyen örökkön új”

-        természeti törvények esztétikai elvvé emelkednek – vezérelv: „soha-meg-nem-elégedés”

Messze… messze…

A címben a messze szavak után a pontok az elhallgatást jelentik, illetve értelmezhető sóhajnak is, tehát a költő vágyakozását jelentik, aki azt gondolja, hogy soha nem fog eljutni olyan messzi tájakra, mint amikről ír. Az egyes országokat találó szavakkal nevezi meg, olyan érzékletesen, mintha az utazás pillanatnyi benyomásait közölné velünk:
„Spanolhon. Tarka hímű rét.
Tört árnyat nyújt a minarét.
Bús donna barna balkonon
mereng a bíbor alkonyon.” (színek, alliterációk, impresszionista stílusjegyek!!!)

o   a verszene és a hangszimbolika jelenlétét jelzik az alliterációk, összecsengések és a rímjáték, valamint nagy számban fordulnak elő hangutánzó eredetű és hangulatfestő szavak is

o   a „rabsorsom” kifejezés a romantikus elvágyódást mutatja

o   „mind nem láthatom soha” sor arra utal, hogy habár az ember sok várost megnézhet, igazából egyiket sem fogja igazán ismerni, a világ összes szépsége nem ismerhető meg

A cím és az utolsó versszak keretbe foglalja a verset. Több országról is ír, nominális stílusban. A versszakok mozaikkockákként jelennek meg, többnyire csak impresszionista képek halmozásával. Az utolsó versszak, a költő hosszú sóhajával zárja le a verset.

Fekete ország

-        botránykő és létszimbólum

-        tragikus világszemlélet a vers egyhangú színvilágában tükröződik

-        költői eszközök – főleg ismétlés, halmozás (fekete)

-        Babits szélsőségesen használja a hangzás nyújtotta lehetőségeket (avantgarde)

-        állókép dinamikus bemutatása

-        kívülről befelé haladó szerkesztés, végén lelassul

-        a fény nem megvilágítja, hanem elrejti a dolgok lényegét „Más szin a napfény vendég-máza”

-        tarka látszat, sötét homogén lényeg

A lírikus epilógja

-        kötet záró verse (epilógus = utószó), műfaj: elégia

-        az In Horatium ellenverse

-        ám ez nem a világ változatosságát, hanem megismerhetetlenségét firtatja

-        útkereső vers a világ ábrázolásáról

-        az egyéniség, az „én” korlátozza a költői szándékot

-        nyelv tökéletlen rendszer – nem elégséges a világ megragadására

-        emberi megismerő-képesség korlátozott

-        akarat tágítható, de ez nem elég a világ objektív ábrázolásához

-        hiábavaló erőfeszítés, tehetetlenség – az elégedetlenség költeménye

-        nem létezik egy ars poetika, a költői hitvallás csak többféle nézet együtteseként mondható el (a vak dióként hasonlat és a bűvös körömből és börtön metafora, a kötött szonettforma ezt nyomatékosítja)

-        formában a hagyomány és az újítás keveredik: reneszánsz szonettforma új rímszerkezettel