• magyar humanista költő – emberi sors a középpontban, meg kell felelni eszményeknek, társadalomnak
• Nem találja a helyét Magyarországon, visszavágyik Itáliába

mert:

˙  magyarok nem fogadták jól

˙  nem méltányolták tudását

˙  nagy törés életében, hogy nem értékelik (Saját lelkéhez: „csak nyomorult ember, csak ez az egy sose légy”)

˙  epigrammák helyét lassan átveszik az elégiák

˙  elején erős személyiség, végén már összeroppan (Pannónia dicsérete: „Szellemem egyre dicsőbb és általa híres e föld!”)

• Janus Pannonius célja az volt, mint Balassié is, hogy védje az országot, csak ő ezt a műveltséggel akarta elérni. Szerinte „hívő ember költő nem lehet”, mivel a vallás korlátozza a művészetet. Balassinál ezzel szemben megmarad a vallásos kötődés.
• Janus Pannonius kedveli a klasszicista antik mintákat, míg Balassi költészete a trubadúr költészethez nyúlik vissza,a középkorba.

Pannónia dicsérete

• teljes önbizalom, költő miatt lesz híres az ország („Szellemem…általa híres e föld”)
• pozitív fejlődést ír le az országban, elégedett („S most Pannónia is ontja a szép dalokat”)
• Magyarország kezdi felvenni a versenyt Itáliával
• reneszánsz motívum: emberközpontú, eredetiség, tehetség a fontos, az hozza a fejlődést
• epigramma, lendület jellemző

Egy dunántúli mandulafáról

• mandulafa metafora = költő : merész
• érték: csodaszép
• de szenved és búskomor
• reménytelen, hiába várta a változást, fejlődést („oly nehezen vártad az ifjú Tavaszt”)
• rideg környezet = Magyarország: („pannon-föld északi hűs rögein…a télben”)
• nem megfelelő környezete mandulafához, kitaszítja, elpusztítja
• rügyeket rögtön lefagyasztja („csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd”)
• elégikus hangvétel, eltűnik az epigrammára jellemző lendület

Búcsú Váradtól

• gyors térbeli és időbeli mozgás
• térben távolodik, felsorolja Nagyvárad értékeit:
• szobrok
• forrás
• könyvtár
• Szt. László legenda
• = utal műveltségre, egészségre, történelmi örökségre (humanista értékrend)
• táj, mint lélek tükre fagyos, elhalt
• refrén - „Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk”, örül, hogy elmegy, minél messzebb jár, annál szebb emlékeket emleget fel, idő megszépíti
• már nincs kapcsolatban a fejlődéssel, már csak kívülről látja

Saját lelkéhez

• elégia, disztichonok építik fel
• naturalizmus – leírja, milyen gyenge, sebezhető a teste („Örökös nátha csöpög, leszivárog nedves agyamból”)
• lelke és szelleme kitűnő, azért szenved, mert rossz a teste: („észt adott…bátorságot…ízlést…jóérzést…művészetet”)
• Külseje ellen nincs kifogása: („éppen elég magas és külseje kellemes”)
• „Csak az a baj, hogy e test oly gyönge, a tagjai véznák”
• Teljesen feladja, már nem érték emberi lét, hiába van szelleme, a teste megöli: („Csak nyomorult ember, csak ez az egy sose légy”)
• művészet, tudás már nem ér semmit ép test nélkül
• TBC-ben halt meg

Műfajváltozás: racionális epigrammától melankólikus elégiáig

Nem csak művészként, hanem humanista gondolkodóként is megtörik