Az impresszionizmus stílusjegyei Juhász Gyula költészetében
- a Nyugat első nemzedékének tagja
- egész életében szomorú -> jellemző rá a mélabú
- impresszionista költő (impresszió = benyomás)
- fontos versei:
o tájversek
o szerelmes versek
- Tájversek:
- Fontos a hangulatiság és a pillanat megragadása
- Nem teljes képet mutat az ábrázolás
- Csak mozaikszerű részleteket villant fel
- A színeket, fényeket mindig ábrázolja
- De mindig érzékelteti az élmény komplexitását
- A zeneiség (hangzás) az impresszionista versekben mindig szerepet kap
- jellemző a szinesztézia: (együttérzés, összeérzés)
- hangulata a mélabú
Magyar táj magyar ecsettel
- szonett
- címe előrevetíti a vershelyzetet
- a lírai én a festő nézőpontjából szemléli a Szeged környéki tiszai tájat
- a vers végén utal önmagára „( Magyar táj: így lát mélán egy magyar szem.)”
- a „magyar” jelző négyszeri ismétlése pedig nyomatékosítja a lírai én tudatos identitásvállalását.
- az alkony egyetlen pillanatát ragadja meg
- vizuális és akusztikai benyomások
- jellemző rá a festőiség
- a napszakok is átmenetiek, elmosódottak (hajnal,alkony)
Tiszai csönd
- 1910
- melankolikus hangvételű tájvers
- ellentétekre épül, de a kiegészítés kap hangsúlyt
- pillanatnyiság (jelen idejű igék, ma szó ismétlése)
- tér és idő elmosódott (távol, valahol)
- a hangulat a fontos (csönd, nyugalom)
- metaforák (pókháló-időtlenség)
- hangszimbolika (mély magánhangzók tulsúlya-> különleges hangulat)
- hangulatfestő szó (ballag)
- megszemélyesítés
- figura etimologica (szótő ismétlés)
- anaforikus kezdés
- szinesztézia
- Szerelmes versek:
Anna örök
- 1926
- Annához szól
- nem szerelmes vers, összegzi életét és búcsúzik
- nincs érzelem csak ténymegállapítás
- beletörődik, hogy elmúlt az érzés csak az emléke maradt
- realistaként ír a szerelem elmúlásáról
- bevallja, hogy be nem teljesült szerelme rányomta bélyegét életére
Milyen volt
- meghatározza az impresszionizmus
- 3 strófa
- X-rím
- szerelem elmúlásáról szól, a feledés fájdalmáról
- „de” tiltakozik a feledés ellen
- évszakonként emlékszik vissza Annára (nyár-érzékelés, ősz-látás, tavasz-tapintás)
- szintézia jellemzi
- hasonlatok (szerelem és a táj összekapcsolódik)
