A kommunikáció: tájékoztatás, információk cseréje, közlés valamint erre szolgáló eszköz: a nyelvi és nem nyelvi jelrendszer segítségével. A kommunikáció a latin eredetű communicatio = közzététel, megadás főnévből származik. Létrejöhet élőlények, ember és gép valamint gépek közt is.

A kommunikáció folyamata

Minden folyamatot, melyben legalább 2 résztvevő valamilyen jelrendszer felhasználásával egymással közöl valamit, kommunikációnak nevezzük. Ahhoz, hogy ez létrejöhessen, több tényezőre van szükség:

• a résztvevők, azaz a feladó és a címzett. A feladó az, aki a jelek segítségével üzenetet küld a címzettnek. A címzett az üzenetet felfogja, értelmezi és ha módja van rá, akkor válaszol.
• az üzenetet kifejező, összefüggő jelet kódnak nevezzük. Vannak nyelvi (verbális) és nem nyelvi (nonverbális) kódok. A kommunikáció csak akkor lehet sikeres, ha a résztvevők közös nyelvet beszélnek.
• a megfogalmazott üzenet csatornán keresztül jut el a feladótól a címzettig. A csatorna lehet hallható, látható, érezhető.

• a hatékony kommunikáció feltétele a közös valóság és előismeret. A kommunikációs partnereknek megfelelő ismereteik, megfelelő tudásuk legyen arról, amiről beszélgetnek.
• a közös előzmények is nagyban megkönnyítik a felek közti kommunikációt.
• a beszédhelyzet is fontos: a kommunikációnak mindig ott és akkor, az adott helyzetben van jelentése. (kommunikáció környezete; adó-vevő viszonya)
• azokat a tényezőket, amelyek a kommunikációs folyamatot megzavarhatják, vagy az üzenetet torzítják, zajnak (kommunikációs zavarnak) nevezzük.

A kommunikáció funkciói

• A feladó valamit közölni akar, valamiről tájékoztatni akarja a címzettet. Ilyenkor a kommunikáció tájékozató szerepe az elsődleges. A feladó főleg kijelentő mondatokban ír vagy beszél. Minden közlésben előfordul.
• A kifejező szerep elsődleges akkor, amikor a feladó érzelmeit, hangulatát, érzéseit akarja közölni, ezeket gyakran felkiáltó vagy óhajtó mondatokkal fejezi ki-> érzelemkifejezés
• A felszólításokat, felhívásokat tartalmazó üzenetekben elsősorban a felhívó szerep érvényesül.
• A beszélgetés során többször éltünk a kommunikáció kapcsolattartó (fatikus) szerepével (megkérdezzük a partnert, hogy érti-e amit mondunk). Kezdő, záró vagy fenntartó lehet. Pl. Figyelj!, Képzeld el!
• Gyakran az üzenetnek a közlés mellett a gyönyörködtetés is a célja. Ezt a kommunikáció esztétikai szerepének nevezzük. Pl. szleng kifejezés (másodlagos jelentés legyen); választékos szóhasználat
• A kommunikáció értelmező funkciójának nevezzük (metanyelvi funkció) azt, amikor magáról a nyelvről a nyelv segítségével beszélünk. Pl. Megismételné?-> zavarelhárítás

A kommunikáció funkciói általában együtt vannak jelen, együtt hatnak.

Stílusrétegek

• társalgási: többnyire érzelemkifejező, felhívó funkció van jelen
• hivatalos: tájékoztatás a domináns
• tudományos: tájékoztatás
• publicisztikai: mindegyik
• szónoki: érzelemkifejezés, felhívó, esztétikai
• szépirodalmi: esztétikai

A kommunikáció típusai

• egyirányú: ha a folyamaton belül a hallgató nem töltheti be a beszélő (feladó) szerepét, pl.: előadás, TV hírek
• kétirányú: ha a beszélő és a hallgató állandóan szerepet cserél, pl.: telefonálás

• közvetlen: ha a feladó és a címzett egyszerre vesz részt a kommunikációban
• közvetett: ha a kommunikáció nem egy térben és / vagy nem egy időben zajlik, pl.: telefonálás, levelezés

Bármelyik típusról is legyen szó, a kommunikáció mindig nyelvi és nem nyelvi jelek segítségével zajlik.

A kommunikáció képlete: K=5 E (együttműködés, erőfeszítés, empátia, etika, esztétika)

A kommunikációban vannak szóbeli és írásbeli formái. A kommunikációs folyamatban érvényesül az együttműködési alapelv.