A szöveg a teljesség és lezártság érzetét kelti, tehát egymással összefüggő mondatok sorából szerkesztett egész. A kapcsolatot a szövegösszetartó erő (kohézió, koherencia) biztosítja. A szövegösszefüggés a nyelvi elemeknek értelmet biztosító összefüggés hálózat, a kontextus

A szövegösszetartó erőt a szövegösszefüggés (kontextus) három síkja adja:

• Nyelvtani (grammatikai)
• Jelentésbeli (szemantikai)
• A nyelven kívüli valósághoz (szituációhoz) kapcsolódó elemek

A szövegösszetartó erő hatósugara szerint lehet:

• Globális (átfogó) : a nagyobb rész, akár az egész szöveg együvé tartozását teremti meg. Ezt a tartalmi-jelentésbeli kapcsolatot a jelentésbeli kapcsolóelemek biztosítják
• Lineáris (egyenes vonalú, egymást követő) : az előrehaladást biztosítja. Ezt elsősorban a nyelvtani (grammatikai) kapcsolóelemek biztosítják.

Jelentésszintű kapcsolóelemek

1. Cím: a valódi cím a szöveg egészére vonatkozó indító formula. A címnek többnyire rámutató vagy előremutató szerepe van, jelzi, hogy mi fog következni, mi a szöveg témája, mondanivalójának lényege, rövid tartalma, milyen a hangulata. A jó cím felkelti az érdeklődést. A címek típusai: témajelölő, reklámcím (blikkfangos), szólást, közmondást felidéző, szójátékos, metaforikus
2. Azonos valóságdarabra utaló jelentéselemek: a szöveg egy meghatározott dologról (valóságelemről) szól, amelyet sokféle nyelvi formában tár elénk. Az azonosságot nem mindig ugyanazzal a szóval jelöljük. A tartalom kifejezésében a tematikus szavak és kifejezések (kulcsszavak) vannak segítségünkre, mintegy kialakítják a szöveg témáját, témahálózatát.

a     Ismétlés: Minden egység érintéstől jön létre. A megszentelés érintés

b     Szinonímák: Kiséknél ugyancsak nőuralom van. Kis Ferenc úgynevezett papucs

c      Antonima (ellentét): Odatelepedtek az egyik csoport közé. Varga félrehúzódott a beszélgetők közül.

d     Értelmezés vagy parafrázis: az első mondatban szereplő kifejezést magyarázza, részletezi a következőkben. Tudja, hogyan nézem én a Balatont? Elfordulok, mikor a vonat mellette megy. Általában mindig befelé fordulok a kupéban

e     Körülírás vagy perifrázis: a két mondatban szereplő körülírás ugyanarra a valóságelemre, a megvesztegetésre vonatkozik. Nagyapa megint elitta a szilvalét a takarékszövetkezeti előadó elől. Disznókolbásszal lágyítsd a szívét!

f      Homonímák: gyakran szójátékok forrásai „Mindig világgá menekül innét a szürkeállomány, de hű marad és helyben ül mindig a Szürke Állomány.”

3. Azonos jelentésmezőhöz tartozó elemek

a     Rész-egész viszony A templomot nemrég restaurálták. Ennek során különös gonddal, milliméterről milliméterre fejtették le a vakolatot.

b     Ok-okozati viszony (meggyőző szövegeknél): Aztán jött a vasárnap. Tisztálkodás, sorakozás, tejporos amerikai segélykávé, templom, orgona, gyülekezet, prédikáció és a rendőr. Ez a hét leghosszabb napja.

c      Térbeli érintkezés (leíró szövegeknél): Végigrepültünk a két hegy között. Egy ideig egy mély patakmeder kanyarait követtük. A szentesi erdő szélén jobbra kanyarodtunk a nádasok felé.

d     Időbeli érintkezés (elbeszélő szövegnél): Épp jókor érkeztünk. A vita az este a háború okairól szólt. Ha ugyan minden este nem arról szólt.

e     Nem-faj viszony: Mindenféle vírus ellen egyetemesen ható gyógyszerünk nincs. Minthogy a herpeszvírus ellen…; vegyszer->tisztítószer

4. Hiány: a jelentésszintű kapcsolóelemek hiánya nem feltétlenül jelenti a szövegösszefüggés megszakadását. Ennek ellenére mindig feszültséget kelt, ezért ezt a jelenséget stíluseszközként is felhasználja a költői nyelv. „Kiáltoztam, hogy egy lélek keres valakit, aki segítsen. Nem jött válasz. A köd minden érthetőt benyálaz.”

Grammatikai kapcsolóelemek
A nyelvtani kapcsolóelemek a szöveg egy mondatán belül vagy az egymás után következő mondatokban kapnak nagyobb szerepet.

1. Névmásítás: a névszó helyettesítése, ha ugyanarra a valóságdarabra vonatkozik, nagy szövegtani jelentőség (kohézió)

a     Anaforikus (visszautalás) Kövek indultak meg a hegyoldalon. A támadók hiába próbálták kikerülni őket.

b     Kataforikus (előreutalás) Őt láttam meg először. Akkor még nem tudtam, hogy Bercinek hívják.

c      Deixis (rámutatás) Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket üvegtálon.

2. Toldalékok: anaforikus vagy kataforikus szerepe lehet a személyre utaló összes toldaléknak.

a     Igei személyrag: Kati volt a bűnös. Ő törte össze a vázát.

b     Birtokos személyjel: Az ő szobájában tartotta a család az értékes porcelánokat.

c      Igenévi és határozószói személyrag: Közülük a legkülönlegesebb, legritkább kínai darabot ejtette le.

3. Egyeztetés: az értelmi egyeztetés különös jelentőségre tesz szert a szöveg szerveződésében, a szövegmondatok egymáshoz kapcsolódásában, a szövegbeli lineáris kohézió biztosításában. A tömeg énekel. Vidáman integetnek.
4. Névelőhasználat: a szövegben először előforduló főnév, főnévi csoport névelőhasználata közömbös (de általában határozatlan névelős) újabb előforduláskor a főnév már ismertként szerepel, tehát határozott névelővel jelenik meg-> visszautalás. Egy lányt láttam az úton. A lány egy nagy táskát cipelt.
5. Kötőszók: a szöveg mondatait összekapcsoló – kitett vagy kitehető – kötőszók (konnektorok) a mondatok közötti logikai, mellérendelő viszony (kapcsolatos, ellentétes, magyarázó, következtető, választó) mutatói. Ezzel akarta felmenteni Buda várát. (De) Ezek után az utolsó emberig ott vesztek.
6. Hiány A visszautalás sajátos formája. Ilyenkor a már említett, s ezért a megértés szempontjából fölösleges részt elhagyjuk. Elvesztettem tegnap száz forintot az utcán. Kati is (elvesztett száz forintot).
7. Új közléselem – ismert rész: A szakirodalom téma-réma, topik-komment, régi-új szópárokkal jelöli ezt a jelenséget. Az egyik mondatban új elemként megjelenő dolog a következőkben már többnyire ismert közléselemként jelenik meg. ®Látogass meg jövő héten! ®Bármikor átjöhetsz.