Morféma: a nyelv legkisebb önálló alakkal és jelentéssel rendelkező egysége.
Ha a szó egy szókészlet tagja akkor szótári szó az az a nyelv, ha a mondat építő eleme akkor szóalak vagyis a beszéd egysége, mindig morfémák kapcsolatából áll. Csoportosíthatjuk őket jelentésük, alaktani viselkedésük és mondatbeli szerepük szerint.

• Jelentés szerint két csoportra oszthatók:
  1. Tőmorfémák:

-    a szó jelentésmagja, legtöbbször fogalmi jelentéssel bír

-    lehetnek egy alakúak (állati-állatok), vagy több alakúak (tóval-tavi)

-    lehetnek igetövek (ül, csörög-csörgök), vagy névszótövek (fa, kéz, bő-bővebb)

2. Toldalékmorfémák:

-    járulékos, viszonylagos jelentésük van. Feladatuk a tőmorfémák jelentésének megváltoztatása, módosítása.

-    állhatnak a tő után ez a szuffixum (macskával) vagy a tő előtt ez a prefixum (legjobb)

• Alaki önállóság szerint megkülönböztetünk:
  1. Szabad morfémák: alakilag és jelentésben is önálló (szótári tövek)
  2. Félszabad morfémák: alakilag önálló, de jelentése járulékos (névutók, névelők)
  3. Kötött morfémák: sem alakja sem jelentése nem önálló (toldalékok)

Toldalékok: lehetnek képzők, jelek, ragok, kapcsolódási sorrendjük: tő+képző+jel+rag

-    Képzők:

• új szót hozhatunk létre vele
• nem köti meg a szó szófaját
• a tő után és a jel előtt áll
• több is állhat egymás mellett

-    Jelek:

• szóalakot hozunk vele létre
• megköti a szó szófaját
• a képző és a rag között áll
• több is lehet egy szóalakban

-    Ragok:

• szóalakot hozunk létre vele
• nem változtatja meg a szófajt
• lezárja a szóalakot
• csak egy lehet egy szóalakban
• mondatrész szerepet jelöl