1. 1956. október 23-án este a szovjet kommunista párt vezetése még abban bízott, hogy a bevonuló tankok láttán a tüntető tömeg szétszéled, helyette heves harcok törtek ki Budapesten, lezajlott a kommunista uralom elleni első fegyveres felkelés       október 28-án a hadsereg kivonult a városból, ezután pár napon át a szovjetek vitákat folytattak további politikájukról: a, vagy az országból való kivonulás vagy b, annak beigazolódása, hogy csak erőszakkal tudnak rendet teremteni, mindenképpen presztízsveszteséget okozott volna nekik

2. A rab népek felszabadítását Eisenhower és külügyminisztere, Dulles hirdette meg elnökválasztási kampányában, azt hirdetve, hogy aktívan fel kell lépni a kommunista uralom megdöntéséért Kelet-Európában

                                                                                      ↓

a valóságban ez csak az amerikai tömegeknek szóló propaganda volt; a valóságban nem kívántak beavatkozni a szovjetek befolyási övezetén belül, mivel ez atomháború kirobbanásához vezethetett volna →      az amerikai ellenőrzésű Szabad Európa Rádió ennek ellenére is olyan közleményeket tett közzé, melyekben a harc folytatására biztatott; sok felkelőben olyan tévhit alakult ki, hogy közel van már az amerikaiak katonai beavatkozása

- a szabadságharccal egy időben, október végén brit és francia csapatok partra szálltak Egyiptomban, hogy ellenőrzésük alá vonják a szuezi csatornát→       Egyiptom a szovjetek szövetségese volt: a behatolás sértette a hidegháborús alapelvet (a másik fél befolyási övezetének tiszteletben tartását) + a britek és a franciák régi típusú, gyarmattartó nagyhatalmak voltak, riválisai az amerikaiaknak = a szovjetek és az amerikaiak közösen bírták rá a briteket és a franciákat a kivonulásra  →     megegyezésük a status quo (fennálló helyzet) megőrzésén alapult, ezt követve az amerikaiak szabad kezet adtak a szovjeteknek Magyarországon is

3. Kína 1956-ban döntően befolyásolta a szovjetek politikáját: a kínaiak elkezdték kétségbe vonni a szovjetek kommunista országok közötti vezető szerepét, egyenrangúságot követeltek Magyarországnak →     a szovjetek engedtek nekik, mivel Kína elvesztése Magyarországénál sokkal súlyosabban érintette volna őket

- a magyarországi hírek hallatán egy nap alatt megváltozott a kínaiak véleménye: tartva a kommunista uralom összeomlásától, beleegyeztek a szabadságharc fegyveres leverésébe

4. 1956. november 1-én a magyar kommunista párt két politikusa eltérő politikai útra tért:

a, Nagy Imre a szovjet csapatok mozgása láttán a nemzetközi közösséghez fordult, bejelentette az ország semlegességét és a Varsói Szerződésből való kilépést

b, Kádár János Moszkvába repült, ahol kijelölték leendő miniszterelnöknek, kvázi helytartónak

                                                                                           ↓

november 4-én a szovjet katonai beavatkozás eldöntötte a forradalom sorsát: Budapestre bevonultak a szovjet csapatok, a felkelők a túlerővel szemben szórványosan még egy hétig tartották magukat (utoljára Csepelen szűntek meg a harcok)

a Kádár-kormány tagjait a szovjet tankok hozták be Budapestre, az előző miniszterelnök, Nagy Imre és társai a jugoszláv nagykövetségre menekültek, ahonnan hamarosan kicsalogatták

őket→       Nagy Imrét és társait másfél éves fogság után 1958. június 16-án végezték ki; több, mint 220 forradalmárt szintén halálra ítéltek Kádárék bíróságai

5. 1956 világpolitikai jelentősége nem volt akkora, hogy érdemben eldöntse a hidegháborút, mégis nagy hatást gyakorolt a résztvevőkre

- a szovjet rendszer gyengeségének első biztos jele volt; megingatta a vezetők magabiztosságát, hogy maguk a munkások lázadnak fel a hatalommal szemben

- a nyugat-európai kommunista pártok tagjai közül sokan elfordultak a szovjet vezetőktől, látva, hogy csak erőszakos beavatkozással tudták fenntartani a rendszert

- Kína számára a válság lehetőséget teremtett arra, hogy a szovjetek erőszakosságát hangoztassák, pár év múlva véglegesen szembefordultak velük

- Magyarországon a diktatúra vezetőinek számolnia kellett azzal, hogy nem korlátozhatják a végletekig az emberek tulajdonhoz, szabadidőhöz való jogát→         Kádárék, habár fenntartották a rendőrállamot és a tervgazdaságot, korlátozták a szólásszabadságot, az ’56-ban látottak után enyhítettek a Rákosi-rendszer elnyomó módszerein