A keresztény magyar állam megalapítása

1. Az államalapítás okai

                     - a 955-ös augsburgi vereség után nyugat felé lezárulnak a kalandozások, létrejön a

Német-római Császárság, Európa legnagyobb birodalma

                    

a németek és a bizánciak szerződést kötnek egymással, uralkodóik összeházasítják gyermekeiket; a Kárpát-medence két nagy birodalom harapófogójába kerül, össze kellett fogni a törzseket, hogy védekezni lehessen ellenük, különben a magyarság végveszélybe került volna

                    

- ahhoz, hogy a magyarok az európai országokkal békében éljenek, ne tekintsék legyőzendő, idegen pogány népnek, szükség volt a kereszténység felvételére→       a minden országban jelenlévő egyház magyarországi megalapításával a királyok egy olyan szervezetet tudhattak maguk mögött, amely külföldön diplomáciai szolgálatot teljesített, írni-olvasni tudó papjai pedig hasznosak voltak az állam irányításakor   

- a kalandozások során megerősödött, harcias fegyveres réteget törvényekkel korlátok közé kellett szorítani, hogy ne borítsa fel a közrendet

 

 

2. Géza fejedelem uralkodása

                     - Árpád dédunokája, Szent István apja, 970 k. – 997-ig uralkodott

                     - névleg veszi fel a kereszténységet („van olyan nagy úr, hogy két istent is imádjon”)

                     - leveri a rivális dunántúli törzseket, egyeduralmat hoz létre

                     - békét köt a németekkel, élete végén lovagokat és papokat hív be az országba, akik

a bajor herceg lányát, Gizellát , István leendő feleségét kísérik→       megalapítják Pannonhalmát, az első magyarországi kolostort, amely máig a bencés rend magyarországi központja

 

 

3. Szent István uralkodása (997 – 1038)

                     - pogány neve Vajk, keresztényként a hithű uralkodó példáját követi→       fiához, a később vadászbalesetet szenvedő Imre herceghez írott Intelmeiben a felebaráti szeretetet hirdető egyházzal való együttműködésre, türelmes uralkodásra és a zsarnokoskodás elkerülésére szólít fel

                     - uralkodása legelején, 997-ben le kell számolnia a somogyi Koppány herceggel, aki

régi szokás szerint, mint a család legidősebbje követeli a trónt→         a német lovagok segítségével győzelmet arat felette

                     - 1000 körül megkoronázzák a Rómából küldött koronával →      hittérítő munkája láttán a pápa elismerése: „Én csak apostoli vagyok, de István igazi apostol.”→         utódai, a magyar uralkodók „apostoli királyoknak” címezték magukat

                     - az ellenséges törzsfők legyőzése után az istváni állam megalapítása a vármegyék kialakítását jelentette         a vármegye irányítója az ispán volt, aki a király nevében igazgatta a területet a megye központjából, a földvárból

                     - püspökségeket alapít az országban; az egyháznak nagy földbirtokokat adományoz, elrendeli, hogy a termény tized részét az egyháznak kell beszolgáltatni  →      törvényeiben előírja, hogy tíz falunak kell egy templomot építenie, ahol kötelezővé teszi a részvételt a misén; ennek napja a templom körül tartott vásár napja lett (vasárnap), amelynek megrendezése vonzóvá tette a misére járást

                     - a németek uralma végén támadást indítanak ellene, melyet visszavert

                     - Fehérváron megalapítja a későbbi koronázó bazilikát, ahol eltemetik→        a középkorban a királyokat szinte kivétel nélkül itt koronázták meg, több királyunknak is temetkezési helyévé vált, ma már csak romjai láthatók

                     - 1038-ban hal meg, legendája szerint halála előtt Szűz Mária védelmébe ajánlja az országot; ötven évvel később László király korában avatják szentté

 

4. Szent István emlékezete

                     - évszázadokon át a nemesség Szent Istvántól kapott jogaira hivatkozott

                     - emléknapján, augusztus 20-án a középkori királyok évente egyszer törvénynapot tartottak Fehérváron, amikor bárki jogorvoslatért fordulhatott hozzájuk

                     - hamvai jelképessé váltak, a tatárjárás idején a tengerpartig menekítették az ellenség elől; ökölbe szorított jobb keze, a Szent Jobb a mai napig tisztelt ereklye

                     - koronája eltűnt, a mai Szent Koronát hosszú ideig az övének tartották, mely minden hatalom forrása lett