Ady Endre Érmindszenten született 1877-ben. Elszegényedett nemesi családból származik. Zilahon tanult és érettségizett. Későbbi verseiben is gyakran emlékszik vissza. ( Üzenet egykori iskolámba) Apja azt várta, hogy fia fogja visszaszerezni a család hírnevét. Debrecenben jogi tanulmányokat folytat, de nem sűrűn látogatja az előadásokat, helyette cikkeket ír a debreceni lapoknak. Egyik barátja Nagyváradra hívja magasabb fizetésért. Élénk szellemi élet jellemezte a várost, jól érezte magát a kávéházak és a színházak világában. Gazdag és művelt polgárság volt itt, ezért kitágult Ady politikai látóköre is. Végzetes élménye volt egy nagyváradi táncosnővel: megkapja a vérbajt. A futó szeretők után, élete első szerelme Diósyné Brüll Adél. Léda felfigyelt Ady cikkeire és elhatározta, hogy kiemeli őt a szűk lehetőségei közül.

Párizsba utaznak, ez a város a szépség, a modern kultúra szimbólumává vált számára és felszabadította költői tehetségét. Megismeri az új irodalmi irányzatokat, így tud a szimbolizmus magyar képviselője lenni. Párizsból Budapestre jön haza és itt feszült légkör fogadja. 1906-ban jelent meg az Új versek kötete. Soha még magyar költő nem találkozott ennyi ellenállással a kötet megjelenése után. 1908-ban a Nyugat című irodalmi lap első számában megjelentek Ady versei és esszéi, ennek a lapnak lett élete végéig munkatársa, 1912-től pedig az egyik szerkesztője is. 1908-ban Nagyváradon A Holnap nevű irodalmi csoport egyik alapítója volt. 1914-ben találkozott az akkor 20 éves Boncza Bertával, akivel 1911 óta levelezett. Az I. világháború kitörését nemzeti tragédiaként élte meg; ez idő alatt nem közölt írásokat. Négy év hallgatás után 1918-ban jelent meg újabb verseskötete. A halottak élén cím alatt. Élete utolsó heteiben súlyos beteg volt, tüdőgyulladással küzdött: a Liget Szanatóriumban halt meg 1919.január 27-én, 41 évesen.

Új versek

Az eddig megszokott versektől eltérő szerkezet, más témák. Egy tudatosan megalkotott, ciklusokba rendezett lírakötet: Léda asszony zsoltárai, A daloló Párizs, A magyar Ugaron

A lényeg nem a tetszés, hanem a megértés volt az olvasók felől. (szimbólumok, allegóriák) A szavak nem megfelelő szövegkörnyezetbe kerültek ettől lettek igazán eredetiek a szimbólumai.

A verscímek 3 szóból állnak. Pl: A magyar Ugaron, A Hortobágy poétája

A költemények nem csak önmagukban értelmezhetők, hanem a többivel is kapcsolatba hozhatók, így újabb jelentést kapnak. Ezeket a verseket Ady Lédának ajánlja.

A kötet nyitóverse a Góg és Magóg fia vagyok én...

Költői hitvallás ez a vers: egyszerre híve az ősi, keleti értékeknek és a modern, nyugati értékeknek is. A költő a magyarokhoz tartozó, de ugyanakkor az elmaradottság elleni lázadó ember.

Góg, Magóg – pogány népek, Anonymus a magyarokat származtatja tőlük, tehát Ady is magyarnak vallja magát. Vállalja, hogy keletről jött: „Verecke híres útján jöttem én”-„Szabad-e Dévénynél betörnöm?”- kérdéssel,azt fontolgatja, hogy mehet-e a modern Nyugat felé. Utal a vérszerződésre is: „ S ha elátkozza százszor Pusztaszer”

Hatszor ismétli az új szót, így nyomatékosítja a kötet újdonságát, és a modern líra meghonosításának fontosságát Magyarországon.

Ellentétekre épül fel a vers, ezzel is erősítve a hagyományaira büszke, de újat akaró művész gondolatait. (ellentétes kötőszók használata: hiába-mégis)

A magyar Ugaron A táj elátkozott, minden pusztulásra ítéltetett. Magyarország szimbóluma az Ugar (elhanyagolt, felszántatlan terület).

Ellentétekkel hangsúlyozza a dicső múltat és sivár jelent: vad mező-ősi, buja, termékeny föld; dudva, gazok-szerelmes virág

A képek egyrészt a nagy lehetőségekre utalnak, másrészt az elkeserítő kopár valóságra. Lefelé menő kompozíciója van: az 1.-2. versszakban a lírai én még cselekvő, felfedező szándékkal indul (hetyke kérdések, hiányolja a szépséget, kultúrát), a 3.-4.versszakban az ugar válik cselekvővé, a régmúlt szépségeit kereső lírai én, tehetetlen lesz az idő múlásával szemben; a kacagó szél ironikusan szemléli a szándékát.

A kötetzáró költemény: Az új vizeken járok- Sokszor ismétli az új szót, így nyomatékosítja a kötet újdonságát. A beszélő, egy megrészegült evezős, a holnap hőse, egy hegedűs.(a hegedű/lant a költészet jelképe) Ihletforrását egyszerre jelöli szent és kocsmagőznek, mert a hit és az alkohol együtt mámoros állapotot kelt. Alakzatok, halmozások, alliterációk szép számmal találhatók benne.