1.) Életmű:
- 1905 ápr. 11.-én született Budapesten
- anyja Pőcze Borbála
- apja: József Áron -> három gyerekük születik: Jolán, Etelka, Attila
- 1908-ban az apa elhagyja a családot -> nyomor évei következtek
- 1910-ben Etelka, és Jolán Öcsödre kerül nevelőszülőkhöz
- anya sokáig betegeskedett, és 1919-ban meghalt
- Jolán első férje – Makai Ödön- kezdte tanítani Attilát -> Makóra küldte
- 1922-ben felkereste Juhász Gyulát, aki felfedezte benne a költőt
- első kötete: Szépség koldusa
- 1924-ban beiratkozik a szegedi egyetemre magyar- francia-filozófia szakra -> egyik legműveltebb magyar versíró lesz
- 1925: megjelenik második verseskötete (Nem én kiáltok)
- Horger Antal elbocsátja Attilát a tanári pályáról Tiszta szívvel c. verse miatt
- szerelmei: Vágó Márta, Szántó Judit, Gyömrői Edit, Kozmutza Flóra
- skizofréniával kezelik, közben személyiségzavarban szenvedett
- Szép Szó szerkesztője
- 1937. dec. 3-án hal meg Balatonszárszón, máig vitatják, hogy öngyilkosság történt e

2.) Munkássága:

József Attila rendkívül sokoldalú művész: hatott rá az avantgárd, ezen belül leginkább szürrealista és expresszionista vonásokat fedezhetünk fel verseiben (Nem én kiáltok; Szép, nyári este van), a Nyugat nagyjainak stílusa (Szeretném, ha vadalmafa lennék!, Várakozás, A bánat), és az újnépiesség( Tiszta szívvel, Klárisok). Műveiben olvashatunk s szerelemről, a boldogságról, ám legtöbb költeménye mégis negatív témájú, szomorú hangulatú: a munkásság sorsát, a szeretet hiányát, a szegénységet mutatja be. Ez a pesszimista életérzés uralkodott el a költőn életének utolsó éveiben. 1937-ben Balatonszárszón élt nővérével és annak gyermekeivel egy panzióban. Betegségének súlyosbodásával, a halál közeledtével rádöbbent, hogy élete értelmetlen volt, hisz mindvégig nélkülöznie kellett mind a lelki, mind az anyagi javakat. Ez a reménytelenség szólal meg József Attila utolsó vershármasában is.

3.) Számvetés versei:

- 1937-es év versei
- egyén, és a társadalom helyzete reménytelen
- bezárulnak a költő lehetőségei, ennek oka: József Attila saját elhibázott élete – minden szerep kudarccal végződött (nem volt férj, apa, nem jó szeretőnek, gyereknek, betegnek és költőnek sem)
- alaphangja: szigorú, és hegyetlen önmagába nézés, számot vet sorsával, levonja a következtetést, h a kiteljesedés lehetetlenség
- csak a gondolatok végét írja le, eredményét -> rövid, tömör versek, logikusan vannak felépítve a versszakok
- uralkodóvá válik a három idősík, ezeket ok-okozati összefüggésbe állítja
-> múlt+jelen kudarca= nem lehet boldog jövő
- időszembesítő versek, és önmegszólítás jellemzi -> létösszegző
- eredetileg nincs címük, az utókor adta

A versek előzményének tekinthető a Tudod, hogy nincs bocsánat…kezdetű költemény, melyben önmagát szólítja meg a költő-> önmegszólító verstípus. A vers kulcsmondata: “ Légy, ami lennél: férfi.” Az első 4 versszakban felszólítások sora fejti ki azt, hogy ezt miképpen is kéne megvalósítania. Majd az 5. Versszaktól a múlt emlékeit veszi sorra,s ezek közül is a rossz élményeket. Érdekes a mű bűnfogalma: azt tartja legnagyobb véteknek, ha az ember nem tölti be életében azt a szerepet, amit kéne, amit neki szántak. Így József Attila is bűnös: soha nem volt jómódú, családapa, igazi férfi, s ezért magát vádolja.

               Az utolsó vershármas címeit az utókor ragasztotta a művekre első soraikat kiemelve, mivel a költő nem címezte őket.

A Karóval jöttél… kezdetű létösszegző vers idő- és értékszembesítő költemény: a felnőtt költő a gyermek József Attilát szólítja meg, a pesszimista ember a még reményekkel telit. A vers ihletét unokaöccsei adhatták, akikkel együtt élt, s saját gyermekkorára emlékeztették őt. A versszakokban József Attila sorra veszi azokat a dolgokat, amiket elmulasztott életében, vagy rosszul csinált. Az 1. Versszakban a szegénység jelenik meg, mely gyermekként még elképzelhetetlen volt- akkor még “aranyat ígért”. A 2. Versszakban olvasható Hét Torony motívuma Gárdonyi Gézától származik, s a bezártságot jelképezi. A költő régen azért volt korlátolt, mert gyermek volt, most pedig betegsége miatt. A 3. versszakból kiderül, hogy József Attila soha nem volt “átlagember”, soha nem azt tette, és nem úgy, ahogy kellett volna. Az 5. versszak a teljes nincstelenségről tesz tanúbizonyságot. Az utolsó strófában ismét megjelenik a Hét Torony motívuma, a szabadság teljes hiánya. A vers optimistán zárul, a sors elfogadásával, ami azonban József Attilánál egyet jelent a békés halállal a “puha párnán”.

A Talán eltünök hirtelen… című vers időszembesítő költemény: a múltat, a jelent és a jövőt hasonlítja össze. A mű a jövő víziójával indul, melyben József Attilának nincs helye. Életét a vadnyomhoz hasonlítja, mely az idők során elkopik, eltűnik. Majd magát vádolja: úgy érzi, hogy elpazarolta életét. A 2. versszakból megtudjuk, hogy már gyermekkora sem volt felhőtlen, korán megismerte a nélkülözést és a kétkezi munkát. A 3. versszakban megbánja bűneit: József Attila a bibliai tékozló fiú szerepébe bújva kér bocsánatot erkölcsi vétkeiért. A különbség azonban az, hogy míg a tékozló fiú életében bocsánatot nyert, a költő számára azonban ezt csak a halál hozhatja meg. Az utolsó versszakban az ifjúságot azonosítja a zöld vadonnal, s szembeállítja a megmaradt, mostani életét jelképező zörgő ágakkal.

A vershármas utolsó tagja az Íme, hát megleltem hazámat…kezdetű vers. A költemény látszólag pozitívan indul: a költő végre meglelte hazáját. Ám ez a haza a sírhelyre szűkül le, s az utolsó sor feltételes módja ismét jelzi József Attila reménytelenségét. Megjelenik a szeretetlenség motívuma is: csak a föld fogadja be, a társadalom kiveti. Azonosítja magát a háborúból visszamaradt értéktelen pénzzel, ami már senkinek sem kell. A 3. versszakban megjelenő háborús képek az értékrendek teljes felborulását jelzik. A 4-5. versszakban az elmagányosodás gondolata tűnik fel: hiába voltak körülötte emberek, mégis egyedül érezte magát. Az 5. versszakban teljes pesszimizmus keríti hatalmába, már halálát is hasztalannak tartja. Az utolsó versszakban az évszakok felsorolásával az emberi élet szakaszait veszi sorra, s ezek közül a telet, a halál szimbólumát emeli ki legszebbnek. A költemény egy jókívánsággal zárul: másoknak családot, melegséget kíván, s ezzel saját boldogságáról teljesen lemond. Így kívánja jelezni, hogy bár az ő élete véget ér, de az emberiség tovább él.