1. Fasizmus és nácizmus Az első világháború utáni zűrzavaros időkben vette fel a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (német rövidítéssel: NSDAP) nevet az Adolf Hitler vezette politikai alakulat. A nemzetiszocialista szó két eleme utal az eszme közeli rokonságára a Mussolini Olaszországában uralomra jutó fasizmussal: elveti a marxisták hirdette osztályharcot, helyette ún. népközösséget hirdet, melyben a különböző társadalmi rétegek igényei összhangba hozhatók, ha az egyéni- és csoportérdekeket alávetik a párt és az állam meghatározta közösségi érdeknek. Ez a fajta szocializmus nemzeti, népi alapon szerveződik: más népekkel szemben fogalmazza meg magát, magáévá teszi a világháború előtti és világháborús nagyhatalmi politikát, mikor nemzeti célokat hirdetve háborús hódításokra törekszik.

                                                                                         ↓

a fasiszta szó utóbb (jórészt tévesen) gyűjtőfogalommá vált, a nácikat is ezzel a névvel illették; Hitler ideológiája ezzel együtt két olyan alapelvre épül, amelyek Mussolini fasizmusát lényegében nem jellemezték: az ún. élettér-elméletre és a fajelméletre, valamint az utóbbihoz kapcsolódó zsidóellenességre, antiszemitizmusra

2. Élettér-elméletRészletes megvalósítási tervek nélkül Hitler már a húszas években megfogalmazta az élettér (Lebensraum) követelményét a börtönben írott Mein Kampf (Harcom) című könyvében

                                             ↓

bevezetőjében Hitler a túlélésre hivatkozott: hitt a szociáldarwinizmusban, amely az élőlények közötti természetes versengést és kiválasztódást kiterjesztette a társadalmi közösségekre→         a kiválasztódás eszköze a háború, melynek végén az erősebb marad életben

- a Mein Kampf Németország majdani legfőbb riválisának az USÁ-t tekintette, az összeütközés előtt Németországot Hitler szerint kontinentális nagyhatalommá kell tenni, azáltal, hogy Kelet-Európában területeket hódít meg→        a nácik a paraszti életforma felsőbbrendűségét hirdették, természetesnek tartották azt is, hogy egy egészséges társadalom lélekszáma folyamatosan nő, a megnövekvő igényeket így pedig csak új földek meghódításával lehet kielégíteni      

- az ún. életteret a bolsevikellenesség miatt is könnyű volt Oroszországban kijelölni  →     a második világháború alatt elkészített Általános Keleti Terv (Generalplan Ost) értelmében közel 30 millió oroszt és lengyelt telepítettek volna az Urálon túlra, hogy a helyükre német telepeseket költöztessenek; a kitelepítésig a helyi lakosságot írástudatlanságra kárhoztatva kisegítő munkára kötelezték volna

3. Fajelmélet A hódítási törekvéseket alá kellett támasztani a német nép különlegességének hangsúlyozásával, erre szolgált a fajelmélet: a náci párt főideológusa, Alfred Rosenberg az árjának nevezett nordikus rassz felsőbbrendűségét hirdette (Übermensch) →      Hitler nem gondolta, hogy léteznek fajilag tiszta, nem kevert népek, faji értékekben leggazdagabb-nak így is a németeket tartotta, elsőbbségüket a származáson túl a kultúrájuk is biztosítja (áldozatvállalás, munkabírás stb. szempontjából)→       politikai érdekeihez, hódítási terveihez igazítva megkülönböztetett kultúrateremtő (germán), kultúrafenntartó (japán, olasz, francia) és kultúraromboló (szláv, zsidó) népeket

4. Hitler antiszemitizmusa (zsidógyűlölete) nem volt előzmények nélküli, az európai történelemben a jelenség azóta létezett, hogy a rómaiak kétezer éve elűzték a zsidókat palesztinai lakhelyükről és diaszpórákban élve, szétszóródtak a világban

                          ↓

a zsidóellenességnek Hitler előtt alapvetően két vonása volt:

                                 - vallási jellegű: mivel nem voltak hajlandóak áttérni a keresztény hitre, a vallásos középkori társadalomban kívülállónak számítottak, alkalomadtán ’Krisztus gyilkosainak’ hirdették őket azok, akik felhergelték velük szemben a tömegeket

                                 - gazdasági jellegű: mivel a középkorban nem birtokolhattak földet, jelentős részben kereskedéssel és pénzváltással, pénzkölcsönzéssel foglalkoztak; az uralkodók pénzügyleteiknél gyakran támaszkodtak rájuk, mások, máskor szemet vetettek vagyonukra és több országból is kiüldözték őket; a gyakran magas kamat (uzsora) szedése fokozta a zsidókkal szembeni ellenszenvet

                                                                                             ↓

az újkorban, a vállalkozó-kereskedő életforma terjedésével és a vallási fanatizmus enyhülésével a zsidók kívülállása egyre inkább megszűnt, a XIX. századra szinte minden országban megtörtént az egyenjogúsításuk

- Hitler antiszemitizmusa nem volt eredeti, korábban és később mások is hirdettek hasonló nézeteket   →    a Mein Kampf egyik fő mondanivalója, hogy a zsidóság felelősnek tekinthető mindenért, amit Hitler rossznak vélt a világban: egyszerre képviseli az üzleties kapitalizmust és a tőkeellenes bolsevizmust, a liberális demokráciát és a kommunista diktatúrát, az ’elfajzottnak’ tekintett modern művészeteket, felelős az első világháború elvesztéséért (tőrdöfés –elmélet: hátba támadták a harcoló németeket), a világban szétszóródva pedig mindenhol uralomra tör, stb.

                                                                                               ↓

Hitler nézetei leginkább paranoiájából erednek, alkalmasak voltak azonban arra, hogy a náci propaganda leegyszerűsítse az ellenségképet, bűnbaknak jelölje ki a zsidókat

5. A holokauszt szó jelentése ’égő áldozat’, helyette gyakran a héber soá (pusztulás) szót használják a zsidóság második világháború alatti szervezett, eltervezett megsemmisítésére

- előzményeként Németországban a 30-as években megbélyegezték és elkülönítették őket:

- a nürnbergi törvények elvették állampolgárságukat, megtiltották a házasságot és a nemi kapcsolatot zsidók és nemzsidók között

- az ún. kristályéjszaka során felhergelték a tömegeket a zsidók ellen és gyilkosságokat, pogromokat hajtottak végre és táborokba zárták őket→igazán nagy, milliós zsidó tömegek Lengyelország elfoglalása után kerültek német uralom alá, őket lezárt városi terüleken, gettókban zsúfolták össze, ahol a rossz körülmények miatt több százezren haltak meg

- a zsidóság kiirtását célzó ún. végső megoldás (Endlösung) 1941-ben, a Szovjetunió megtámadásakor fogalmazódott meg igazán →       fennmaradt írásos parancsok ritkán szólnak róla, csak feltételezni lehet, hogy Hitler és környezete mikor adta ki szóban az utasításokat

- az Endlösung a keleten elfoglalt területek zsidóságának kiirtásának kísérletével kezdődött 1941-ben, melyet a kiválasztott katonákból álló ún. bevetési csoportok (Einsatzgruppék) hajtottak végre; fegyverrel és kipufogógázzal elvégzett tömeggyilkosságaik során kb. kétmillió embert, zsidókat és ellenségesnek tekintett oroszokat öltek meg

- a nácik legtöbb áldozata a főleg Lengyelország területén létrehozott megsemmisítőtábor-okban, Auschwitz-Birkenauban, Treblinkán, Majdaneken, Belzecben, Sobiborban (lsd. atlasz) és egyéb táborokban pusztult el, gázkamrákban vagy a nehéz körülmények miatt      

                                                                                     ↓

a meggyilkoltak nem kizárólag zsidók voltak: több, mint hárommillió szovjet hadifogoly pusztult el a táborokban, de lengyeleket, oroszokat, cigányokat, homoszexuálisokat, fogyatékosokat, keresztény papokat is tízezrével végeztek ki

- a történészek vitákat folytatnak a nácik áldozatainak pontos számáról, amely hozzávetőlegesen tízmillióra tehető, ennek fele vagy valamivel több, mint fele, 5-6 millió ember volt zsidó származású