Szintagma szó jelentése: szókapcsolat

Szintagmák alkotói:

-        valódi alapszófajok

-        álszintagma (viszonyszók)

Alapeset: alany+ állítmány-> nincsen predikatív (hozzárendelő) szintagma

-        az alany az állítmány alá van rendelve

Fajtái: alárendelő és mellérendelő szintagma

1. Alárendelő

-        alaptag+ bővítmény

-        megkülönböztetünk:

• alanyos: pék sütötte (kenyér)
• tárgyas: gombát szed
• határozós: erdőben gombászik
• jelzős: mérges gomba

Pl. Pisti levelet ír. Alaptag: ír. Meghatározótag: Pisti.-> alanyi alárendelés

Az érvelő szöveg hagyományos felépítése:

Bevezetés

Tárgyalás: elbeszélés, részletezés, bizonyítás, cáfolás

Befejezés

1. Bevezetés feladata:

Figyelemfelkeltés, címzett megszólítása, személyesebb hangvétel, beszélő személyes kapcsolata a témával

Témamegjelölés, retorikai eszközökkel: hallgatók felszólítása, ellentétes vélemények felsorakoztatása

Megértés előkészítése

Feldolgozás módszereire, anyaggyűjtésre utalás

Kifejtés menetének vázlata, várható gondolatmenet előrevetítése

Információs társadalom: szociológiai kifejezés az információ egyszerű, gyors és széleskörű terjedése nyomán kialakuló társadalomra

Forrásai:

• média: írott sajtó, rádió, televízió (gyors)
• internet, telefon (kapcsolatba lehet kerülni bárkivel)

Az elektronikus kommunikáció a mai ifjúság nyelvének szerves részévé vált. A számítógép, internet → új műfajokat hoz létre.

Írásbeli kommunikációnál jellemző pl. az SMS, e-mail és a blogok, MSN.

A szóbeli kommunikációnál jelentős a telefon valamint a Skype.

Képi kommunikáció is lehetséges, ha MMS-t küldünk.

Az információs társadalom jelentős hatásokat gyakorol a nyelvhasználatra és a nyelvi érintkezésre. Az információs társadalom a nyelvet szegényíti. A közvetett kommunikációnak gyakran nagyobb szerepe van, mint a közvetlennek (sok fiatal otthon a számítógép előtt ülve, többnyire csak „virtuálisan találkozik” a barátaival). A kommunikáció lehet egyirányú vagy kétirányú.

Az emberek közösségek tagjai, amelyek szokásokban, értékekben, normákban eltérnek egymástól. Nyelvük, nyelvhasználatuk is más, ezért nyelvközösségeket alkotnak. A nyelvközösség tagjai azonos nyelvváltozatot beszélnek.

A nemzeti nyelv az anyanyelv mindenki számára ismert változata. Két részre osztjuk: irodalmi és köznyelvre. Az irodalmi nyelv a nemzeti nyelv legigényesebb, írott változata, nemcsak a szépirodalom tartozik ide, hanem a tudományos értekezések, olykor a sajtó nyelve is. A köznyelv pedig a nemzeti nyelv beszélt változata (szokták sztenderdnek is nevezni), normaadó nyelv.

Csoportnyelvek (szociolektusok):

• életkor, hobbi, műveltség, származás, világlátás szempontjából csoportokat képeznek

Életkor szerint:

• ifjúsági nyelv: pl. doga, karó (egyes), suli, bizi, matek, LG (becézések)
• gyermeknyelv: rövidít, egyszerűsíti a világot pl. paci, csücsül, maci, cica
• édinyelv: fiatal hölgyek esetében pl. cuksi, telcsi

A szó a beszéd azon egysége, ami már önálló jelentéssel rendelkezik, de valódi értelmét csak mondatba foglalva éri el.

4 szempont alapján osztályozzuk a szavakat:

-  szótári jelentésük

-  alaki sajátosság (toldalékolhatóság)

-  mondatbeli viselkedés

-  szövegbeli szerep

ALAPSZÓFAJOK:           Valódi alapszófajok – önálló jelentés, toldalékolható, önálló mondatrész

-Ige

-Főnév

-Melléknév

-Számnév

-Határozószó

jel: olyan érzékelhető fizikai jelenség, amely többletjelentést hordoz

akkor tekinthető valami jelnek, ha:

• az közmegegyezésen (konvención) alapul
• egy adott csoport használja pl.: csoportnyelv
• elfogadott és használatban van

-    a jelek mindig más jelekkel együtt vannak jelen, ezért egy jel több jelrendszerbe is tartozhat (piros, mint közlekedésbeli, biológiai, politikai jel)

-    egy-egy jel kiegészíti, pontosítja egymást (pl.: nyelvi és nem nyelvi jelek a kommunikációban)

-    jelek lehetnek kultúránként eltérőek, de változhatnak a társadalmi változással párhuzamosan is

anyanyelv – az a nyelv, amit az egyén születése után szüleitől, környezetétől tanul meg, és

természetességgel, napi szinten használja

köznyelv – a nemzeti nyelven belül mindenki számára ismert írott és beszélt forma

nemzeti nyelv – egymástól kisebb-nagyobb mértékben eltérő nyelvváltozatok

irodalmi nyelv – köznyelv választékosabb, igényesebb formája

Dialektusok(nyelvjárások):

A nyelv területi tagozódása alapján megkülönböztetünk nyelvjárásokat. Itt az eltérés megvan a hangtanban is (diftongus, speciális hangok), valamint a morfémák szintjén is (elbeszélő múlt, szavak)

A kommunikáció: tájékoztatás, információk cseréje, közlés valamint erre szolgáló eszköz: a nyelvi és nem nyelvi jelrendszer segítségével. A kommunikáció a latin eredetű communicatio = közzététel, megadás főnévből származik. Létrejöhet élőlények, ember és gép valamint gépek közt is.

A kommunikáció folyamata

Minden folyamatot, melyben legalább 2 résztvevő valamilyen jelrendszer felhasználásával egymással közöl valamit, kommunikációnak nevezzük. Ahhoz, hogy ez létrejöhessen, több tényezőre van szükség:

• a résztvevők, azaz a feladó és a címzett. A feladó az, aki a jelek segítségével üzenetet küld a címzettnek. A címzett az üzenetet felfogja, értelmezi és ha módja van rá, akkor válaszol.
• az üzenetet kifejező, összefüggő jelet kódnak nevezzük. Vannak nyelvi (verbális) és nem nyelvi (nonverbális) kódok. A kommunikáció csak akkor lehet sikeres, ha a résztvevők közös nyelvet beszélnek.
• a megfogalmazott üzenet csatornán keresztül jut el a feladótól a címzettig. A csatorna lehet hallható, látható, érezhető.

A kommunikáció címzett és feladó közt üzenetekkel, kódokkal történik, amik nyelvi (verbális) és nem nyelvi (nonverbális) jelekből állnak össze. A kommunikáció 80%-át a nem nyelvi jelek teszik ki.

• rejtett rendszer, ami kiegészíti a verbális kommunikációt
• érzékelésük, értelmezésük többnyire nem tudatos
• megerősíthet, vagy elbizonytalaníthat a verbális kommunikációban

FAJTÁI:

• gesztusnyelv – kommunikáció közben tett mozgások, cselekvések, hely és

       helyzetváltoztatások tartoznak ide

I. A szóképek

A szóképek, vagy trópusok a klasszikus retorikában az elocutio (díszítés) körébe tartoznak; a mai nyelvtudomány a stilisztika tárgykörébe utalja. A fogalom és a kép között létesít kapcsolatot. Előfordulnak a hétköznapi beszédben is, de főként a költői nyelvben.
Funkciójuk:
• mondanivalót sokkal érzékletesebbé tegye
• bizonyos összefüggéseket mélyebben megvilágítson. (pl. Biblia à Jézus beszédeiben).
• sűrítsen: a kép alkalmas arra, hogy a benne szereplő fogalmak konnotatív (együttes jelentés) tartalmát összekapcsolja
• esztétikai funkció (hangulat)
1.) Hasonlat, similitudo
Két különböző, de egymással bizonyos pontban érintkező fogalom egymás mellé állítása. Mindig két tagból áll: hasonlítóból és hasonlítottból. Ezek a hasonlatban megőrzik teljes önállóságukat.
Alakjuk szerint lehet:
a.) kötőszóval (mint, mintha, valamint, mintegy, akár, gyanánt) alárendelő összetett mondatokban
b.) ragos formában (-ként, -képpen, -ul, -ül, -nál, -nél, -szerű)