1. Fasizmus és nácizmus Az első világháború utáni zűrzavaros időkben vette fel a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (német rövidítéssel: NSDAP) nevet az Adolf Hitler vezette politikai alakulat. A nemzetiszocialista szó két eleme utal az eszme közeli rokonságára a Mussolini Olaszországában uralomra jutó fasizmussal: elveti a marxisták hirdette osztályharcot, helyette ún. népközösséget hirdet, melyben a különböző társadalmi rétegek igényei összhangba hozhatók, ha az egyéni- és csoportérdekeket alávetik a párt és az állam meghatározta közösségi érdeknek. Ez a fajta szocializmus nemzeti, népi alapon szerveződik: más népekkel szemben fogalmazza meg magát, magáévá teszi a világháború előtti és világháborús nagyhatalmi politikát, mikor nemzeti célokat hirdetve háborús hódításokra törekszik.

1. A totális állam eszméje a XX. században valósult meg, mikor meghirdetői, a kommunista és fasiszta pártok vezetői hatalomra kerültek

jellemzői: - egyetlen párt gyakorol diktatúrát az országban, vezetőjét tévedhetetlennek tartják

- a vezető alakok világjobbítónak szánt gondolatokat, ideológiákat fejtenek ki: a kommunisták racionális alapon (anyagi javak igazságos elosztása), a fasiszták irracionális alapon ('felsőbbrendű faj', 'vértestvériség', alsórendűnek tartott népek kiirtása, stb.)

- a diktatúrára a társadalom mozgósítása miatt van szükség: céljaik érdekében át akarják nevelni az embereket, hogy az államnak engedelmeskedő közösségi lénnyé váljanak és megfeleljenek a követelményeknek (áldozatot vállaló munkás és katona, gyermeket nemző családanya, stb.)

Morféma: a nyelv legkisebb önálló alakkal és jelentéssel rendelkező egysége.
Ha a szó egy szókészlet tagja akkor szótári szó az az a nyelv, ha a mondat építő eleme akkor szóalak vagyis a beszéd egysége, mindig morfémák kapcsolatából áll. Csoportosíthatjuk őket jelentésük, alaktani viselkedésük és mondatbeli szerepük szerint.

• Jelentés szerint két csoportra oszthatók:
  1. Tőmorfémák:

-    a szó jelentésmagja, legtöbbször fogalmi jelentéssel bír

-    lehetnek egy alakúak (állati-állatok), vagy több alakúak (tóval-tavi)

-    lehetnek igetövek (ül, csörög-csörgök), vagy névszótövek (fa, kéz, bő-bővebb)

Nyelvtörténeti korok:

1. Ősmagyar nyelv:
   • a honfoglalásig tart (895-896)
   • ebből az időből nem származik írásos emlék
2. Ómagyar nyelv:
   • a mohácsi vészig ( 1526)
   • ebből a korból származik nyelvemlékeink többsége

3. Középmagyar kor:

• a felvilágosodás koráig tart a nyelvújításig (1772)
• megtörténik a Bibliafordítás
• ebből a korból is származik néhány szövegemlék:
  Új Testamentum(1541)
  Szabács Viadala
  Soproni virágének (15.sz)

4. Újmagyar kor:

• a nyelvújítás utántól
• 1832-ig kialakul a helyesírás normarendszere
• 1844 a magyar államnyelv lesz

Kommunikációs színterek szerint lehet csoportosítani a szövegeket.

Magánéleti szövegek

~    szóbeli és írásbeli szövegtípusok

~    kommunikációs funkciók változatossága

~    érzelemkifejezés szabadsága

~    gyakori a tagolatlan mondatforma (megszólítások, köszönések)

~    több a félbeszakított vagy hiányos mondat

~    változatos modalitás (kérdő, felkiáltó, felszólító mondatok)

~    szövegformázás lazább, nem átgondolt a tagolás

~    gyakori témaváltás

~    nem nyelvi jelek fokozott használata

~    szókincs gazdag (tájszók, csoportnyelvek): sok indulatszó, kötőszó, módosítószó

~    kötetlenebb, természetesebb, de nem ritkán durva, gunyoros pl.: beszélgetés, chatelés, telefonbeszélgetés, viccmesélés, pletyka

Mindennapi életünkben lényegesen többet beszélünk, mint amennyit írunk, de a nyelvi normák teljesebben, magasabb szinten érvényesülnek az írott nyelvben

„Verba volant, scripta manent” (A szó elszáll, az írás megmarad. -latin közmondás)

Különbségek:

Szöveg: a nyelv legnagyobb egysége. Több mondatból áll, melyek kapcsolódnak egymáshoz. Szövet szóból származik.

A szöveg

- amivel formát adunk a gondolatainknak (Babits)

- teljes, kerek, egész üzenet

- mondatokból áll     

- lehet egyetlen hang (Ó!), ha van célja, és bizonyos helyzetben hangzik el

- egysoros versek, közmondások, reklámszövegek

- a kommunikációs folyamatban eszközként használjuk a gondolataink kifejezésére -> nem a nyelv, hanem a beszéd része

- lehet szóbeli, vagy írásbeli közlés

- nyelvi és nem nyelvi összetevőkből áll

- írásban pl. a mondatok (nyelvi) és a tagolás, a színek (nem nyelvi)

- legkisebb nyelvi egysége a mondat

A szöveg a teljesség és lezártság érzetét kelti, tehát egymással összefüggő mondatok sorából szerkesztett egész. A kapcsolatot a szövegösszetartó erő (kohézió, koherencia) biztosítja. A szövegösszefüggés a nyelvi elemeknek értelmet biztosító összefüggés hálózat, a kontextus

A szövegösszetartó erőt a szövegösszefüggés (kontextus) három síkja adja:

• Nyelvtani (grammatikai)
• Jelentésbeli (szemantikai)
• A nyelven kívüli valósághoz (szituációhoz) kapcsolódó elemek

A szövegösszetartó erő hatósugara szerint lehet:

• Globális (átfogó) : a nagyobb rész, akár az egész szöveg együvé tartozását teremti meg. Ezt a tartalmi-jelentésbeli kapcsolatot a jelentésbeli kapcsolóelemek biztosítják
• Lineáris (egyenes vonalú, egymást követő) : az előrehaladást biztosítja. Ezt elsősorban a nyelvtani (grammatikai) kapcsolóelemek biztosítják.

Retorika= szónoklattan

3 csoportja van:

-        törvényszéki beszéd

-        tanácsadó beszéd (álláspontunk van, afelől szeretnénk meggyőzni a hallgatóságot pl. politikai beszéd, osztályfőnök

-        bemutató (alkalmi): pl. kitüntetés átadása, kiállítás megnyitása

Szónok tulajdonságai: előadó képesség, felkészültség, hitelesség

A szövegszerkesztés menete:

1. Az első lépések:
   (Feladat elvállalása-> értelmezés->) Témaválasztás, címadás, a témának és a kommunikációs céloknak megfelelő szövegtípus kiválasztása. (érvelő szövegnek: témajelölő cím).
   A beszéd kommunikációs körülményei: kinek, milyen céllal, milyen helyzetben adjuk elő a szöveget (beszédhelyzet).
   Anyaggyűjtés előtt elővázlat írása -> céltudatosabb gyűjtés.
2. Anyaggyűjtés: A beszédhez szükséges adtok, tények, gondolatok gyűjtése.

Tömegkommunikáció: A tömegkommunikáció közvetett (közvetítő eszköz segítségével) felülről lefelé (egy embertől vagy hatalmi központtól az emberhez) általában egy irányban ható, értelemszerűen tömeges (sokakhoz eljutó) kommunikáció.
Ezzel szemben a személyes kommunikáció közvetlen, általában oda-vissza irányú, nem tömeges.

A tömegkommunikáció közvetítő eszköze (médium, többes száma média) lehet:
írás
elektronikus digitális, elsugárzás:
írás
hang
kép
v. mindegyik átvitelére

Tömegkommunikáció alapképlete: TK = A + 2p (tömegkomm.=aktualitás+publicitás+periodicitás)

Feladatai: tájékoztatás , véleményformálás = kritika , kulturális értékek terjesztése, szórakoztatás
Megjelenési formái: kézzel írt üzenet , géppel írt üzenet , nyomtatott üzenet , elektronikus sugárzás (TV; rádió) , digitális közvetítés (pl.: mobil)
Csoportosításuk: csak olvasható (újság, könyv), csak hallható (telefon, rádió) , hangos-képes (film, TV)
A tömegkommunikáció hatása a nyelvre óriási, különösen úgy, hogy már pl.: rengeteg TV csatorna van, ahol nem képzett emberek dolgoznak.