Örkény István élete
1912-ben Budapesten született, jómódú polgárcsalád fiaként. A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, és - apja óhajára - beiratkozott a műegyetem vegyészmérnöki karára, ahol 1934-ben kapott diplomát. 1937-ben kapcsolatba került a Szép Szó körével. Első jelentős novelláját a Szép Szóban József Attila közölte: a Tengertánc groteszk jövendölés a náci őrületről. Az írás fölkeltette a hatóság figyelmét is: Örkénynek 1938-ban - rendőrhatósági figyelmeztetésre - külföldre kellett utaznia. Apja Londonba küldi; ahol egy orvosi folyóirat kiadásában vett részt. 1940-ben, a kirobbanó világháború hírére hazatért. Első kötetén (Tengertánc, 1941) a modern európai áramlatok hatása érződik. 1942 áprilisában vonultatták be katonának, májusban indult a 2. Magyar Hadsereg katonájaként a doni frontra. 1943-ban hadifogságba esett. Csak 1946 karácsonyán térhetett haza. A háború, majd a hadifogság szenvedéseit, megpróbáltatásait dokumentarista prózában (Emlékezők, amíg idejutottunk - Magyarok emlékeznek szovjet hadifogságban, 1946; Lágerek népe, 1947), és drámában (Voronyezs, 1947) is megörökítette, szinte elsőként hírt adva. Az 1940-es években prózája a realista, társadalomábrázoló irodalomeszményhez közelített. Később már az 1956-os forradalomban való részvétele miatt nem publikálhatott (1958-63-ban).